2014. szeptember 15., hétfő

N.Sándorné

N. Sándorné


Nem szerettem az osztálytalálkozókat, és most egy telefonbeszélgetés után eszembe jutott a 25.éves találkozó,amit egyik volt osztálytársnőmmel hoztunk össze : az előkészítés nagyobb öröm volt mint maga a találkozó. Sokukat személyesen kerestünk fel otthonukban,így láthattuk ki mire, hogyan jutott az életben ,bepillantást nyerve családi életükbe, s annak adott környezetébe.
Eljött a volt osztályfőnöknőnk, - bár vita volt róla,mert többen ellenezték az ő jelenlétét,okkal persze,mert úgy látszik sokakban rossz emlékek éltek róla - így N.Sándorné  is eljött abból az alföldi városból, ahonnan hozzánk került falura. Furcsa, ellentmondásos alak volt, engem személy szerint nem kedvelt, talán betegségeim és egyéni viselkedésem miatt,sőt még a városi pszhiológushoz is elküldetett, hogy bizonyítsa igazát,azt hogy "hülye" vagyok,de pórul járt,mert az eredmény az lett, hogy az átlagosnál értelmesebb és érzékenyebb vagyok, ugyan akkor nagyon is öntörvényű, és mindez már 12-13 évesen. Nem voltam jó tanuló - sajnos - a valóság jobban érdekelt és már akkor "hippi" voltam,csavarogtam az országban,saját bőrömön tapasztalva meg az igazi "szocializmust",és azt,amiről nem beszéltek,de létezett. Emiatt egyszer az évvégi osztálykirándulásra sem vittek magukkal,mert "rossz" voltam. Osztályfőnöknőnk férje is tanár volt az iskolában, (és két fiúk volt,azok is ott jártak iskolába,egyikük osztálytársam volt ) ő sokkal "jobb" volt minden tekintetben,és velem is rokonszenvezett, de aztán csúnya ügyebe keveredett, love story egy diáklánnyal, aztán elvált a feleségétől ( osztályfőnöknőnktől ) majd másik faluba ment ,de ott nem sokkal később öngyilkos lett. ( Evvel bezzeg nem dicsekedett )
Osztályfőnöknőnk mindig is lenézte a falusiakat, nem tudom mért jött falura akkor, és beképzeltsége, önteltsége és az a kimondhatatlan de nagyon is érezhetően tapintható sznobizmusa ami körüllengte, sokaknak visszatetsző volt. Nem illet falura és talán nem is akart "falusias" lenni, és miközben játszotta magát, ki tudja mire(?), háta mögött sokan kinevették, még a tanárok közt is,s nem egy pletyka keringet róla ( is )
Egyik fia, olyan "öntelt" mint az anyja, az osztálytalálkozón játszotta,adta magát, majd mindenki unta már a dumáját, egész viselkedését, mintha nem tudom ki lenne, mi lenne, pedig csak egy középiskolai tanári végzettsége volt,de nem abból élt, hanem gépkocsivezetői oktatóként kereste kenyerét. Na hiszen,nagy karrier az ilyen ! S miközben ott adta magát,majd mindenki röhögött, hogy arról bezzeg nem beszél, hogy az előző osztálytalálkozón "összejött" az egyik elvált osztálytársnőnkkel egy gyors menetre: nem tudom vajon felesége mit szólna ha tudna róla, meg az anyja is, nem beszélve a négy lányárol. Szóval röhejes volt hogy ott adta magát mint családapa, miközben tudtuk hogy megcsalta,és ha ott akkor ilyen könnyen megcsalta feleségét,akkor biztos máshol,máshogyan,másokkal is megtette. Szép kis kis apa !
De visszatérve az anyjára ill,osztályfőnöknőnk : sosem tartottam eredeti személyiségnek, inkább mint egy festmény másolata, amiből hiányzik az "eredetiség", és ez a értéktelenség tovább fokozódott,mikor a osztálytalálkozó után az egyik résztvevő, aki szavahihető,komoly embert, elmesélte, hogy azt mondta az osztályfőnöknő neki, hogy "jól tetted hogy elmentél a faluból, mert mi lett volna belőled , ha itt maradsz ? Lásd csak xy,aki szintén tanárnő volt,és most milyen paraszt lett." De,mesélte,azt hallottad volna milyen hangsúllyal mondta a "paraszt" szót. A "hülye" álelőkelőségben szenvelgőnek bezzeg annyi esze már nem volt, hogy arra gondoljon, ezt esetleg el fogja mondani később valakinek. 
Na,nem véletlen hogy a volt osztálytársak rosszul érezték magukat, mert a levegőben lógott az a lenézés,leparasztozódás,- pedig mindez csak utólag derült ki - és hogy főleg csak az értelmiségiekkel beszélgetett de őket is "megválogatva." Na hiszen ! Vajon ő miféle "szellemi életet él" abban a mezővárosban,és fia abban a falubn amit parasztházból alakítottak ki . Vajon mikor voltak színházban, kiállításon, irodalmi esten, fogadásokon, és a többi ?
Szinte már nem is haragudtam osztályfőnökömre ezek után . Sajnálatra méltó az a alak, aki öregségére még annyit sem tanult,tapasztalt az életből,hogy a boldogság nem külső mint nála, és nem helyhez kötött. Csak sajnálni lehet az ilyen embert - tanárt ? - aki vénségére semmit nem tud vagy nem akar ill.csak ennyire tellik szellemi tápláltságából  az élet értelmét tekintve,hogy faluhelyen is lehet jól,kényelmesen ,értelmesen élni, nem beszélve arról,hogy egyre többen,főleg értelmiségiek mennek a városkörnyéki falvakba lakni,s onnan járnak be dolgozni. De úgy látszi ezt sem (!) tudta szegényke,ahogy sok mást sem, talán jó lenne filozófiai könyveket olvasnia öreg napjaiban...
Sokunknak elege lett ebből a találkozóból,és nem is volt s nem is lesz, vagy ha lesz is, "megválogatva" mert az ilyen hamis,képmutató emberekkel nem szívesen tölti az idejét senki. Úgy beszélt és viselkedett az osztályfőnöknő és fia, mintha nem tudom kik lennének, közben meg...
Amit írtam verset a találkozóra akkor ott azt felolvasták, meg is jelent később több lapban is. És írtam egy novellát is, "Osztálybuli után" ami szintén megjelent , és el is küldtem postán osztályfőnöknőnknek, hadd lássa hogy "átlátunk" rajta, választ már nem kaptam,de ilyen szellemi szintűtől nem is vártam, hiszen hogy jön ő ahhoz, hogy egy falusi parasztnak írjon.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése