2014. szeptember 15., hétfő

Nyár

Nyár


Nyár van : juj de jó, végre nyár, bár tudom úgysem olyan lesz amilyenek tervezi,elgondolja az ember, azért jó a nyár, mint lehetőség, hogy talán....jönni - menni, maradni, csak azért is, vagy lelépni ismeretlen ismerősként máshol lenni, részként az egészből, darabkája a létnek, mely ismétli önmagát, megújulva mint a természet. Igen is meg nem is, kettőség ebben is. Nyár van, nyár....ami hamar, túl gyorsan elszalad, mint lélekfutár ki átadja a lényeg éretlmét, de megkérdezni nem tudod, mert már elillant, és árnya marad mint hulló falevél, mely kőként koppan a lépcső kövén, megkarcolva lelkünk. Éljük át, zsigereinkbe ívódva a nyár minden melegét, izzadva ha nem is élvezzük, de mégis jó, a friss madárcsicsergéses hajnalokat, a napkeltét mely fényárba öltöztet, s a déli harangszó elveszett romantikáját, a kora délután bágyadtságát,s az esteket,mikor a szúnyogok agyunkra mennek és a kutyaugatás, mint napközben a motoros fűnyíró, kapa, permetezőgép zaja, de ez is a nyár része, mint annyi más. Hegyekbe,völgyekbe,mezőkbe  vigyük testünk, erőszakolva magunk, hogy ne a négy fal közt üljünk, inkább a hegytetőn, honnan lelátni és messze látni, és fákra mászva, tavakban lubickolva, élvezzük át a nyár örömét, mert elillan tudjuk,s a hiánérzet megmarad,mint őszi pára a szomorúság tengerén. Nyár van, hát "csináljunk" is nyarat magunknak, magunkért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése