Út a vadonba

Nekem ez a film több okból is nagyon tetszik : mélyen elgondolkodtató, mert halmozottan vet fel olyan társadalmi problémákat, melyekre soha nem is lesz válasz, mert a világ olyan amilyen, és egyszerűen nem lehet azt a fajta nyílt, őszinte,tiszta,egyszerűségében is nagyszerű életet élni, amit általában mindenki szeretne, (önmagában) még ha ki sem mondja, akkor is. A társadalomba ,a kultúrába, a környezetbe beleszületik az ember, és neveltetése olyan adottságokat ad, melyek másmilyenek lennének ha máshová születik, hiszen nem mindegy hogy valaki egy amazóniai törzsben születik meg vagy egy amerikai átlagcsaládba. Ma már azonban van választási lehetőség, mert a világ nyitott ,és akinek "kinyílik a szeme" és meglátja ennek a világnak az elképesztő ellentmondáásait, annak bizony nagyon nehéz (lelki)élete lesz,  mert tudatosan élni ebben a zavartságban nehéz, mert megalkuváso végtelen sora az ami az életbenmaradásra rákényszeríti. Alkalmazkodni a családhoz, a munkahelyhez, a barátokhoz ( mert mihelyst valóban azt mondja,teszi amit igazán érez) akkor annak konfliktuszuhataga keletkezik, és kirekesztgi önmagát abból a közegből ahol él.
Út a vadonba : álomkép,vágyálom, melyet meg lehet valósítani,s vannak akik egy időre elhagyják a civilizált világot és nekilátnak a "természetesebb", "primitívebb" életforma után, hogy megtapasztalják a másik világot, és önmagukat, jobban megismerve erejüket,rátermettségüket, azt hogy kik is valójában és mit is akarnak s meddig tudnak elmenni lelkileg ls fizikailag önmagukról alkotott elképzeléseik alapján.

Nem lehet megvááltoztatni a világot, ma már tudjuk : "átéagemberek" nem tudják, nincs lehetőségük rá, csak alkalmazkodni vagy kilépni lehet, ez a két választás van.

Egy fiatalember más utat választ : pedig élhetné az amerikai álmot,felső középosztálybeli, de neki nem tetszik ez a élet, és mást akar. Belső tűze, égrekiáltó kérdőjele mely alapjaiban változtatja meg, elindulára készteti, és otthagy mindent maga mögött, és nekivág a vadonnak, hogy ott éljen. Mobiltelefon,internet,miegymás nélkül,pusztán a vadonban, hogy megtalálja önmagát, és saját (fel)szabadulását. Nehéz döntésnek tűnik,de neki nem az, fogja magát és elmegy. Hátrahagyva (szerető?) családot, barátokat,ismerősöket,és olyan távlati lehetőségeket,melyekre a legtöbb fiatal őrülten vágyik,főleg nálunk. Ő azonban máskép látja a dolgokat. Letisztult, kifinomult, mint egy gyémánt melyet megcsiszolt a lélek, s nirvanai tudatállapostabn élve szinte, megtapasztalja, átéli, megéli saját bőrén, mi az otthontalanság, az éhezés, a fázás, és újfajta dolgokat tapasztal meg, új embereket, világnézeteket, és a megtapasztalások láncreakcióiban ő maga is változik. Fájdalmasan gyönyörű film, a tájak, a háttérzene, s az egész filmnek a hangulata magával ragadó. És sokat mond, sokkal többet annál,mint ami, legalábbis számomra, de tudom ,hogy a mai fiatalok többségének nem ez az "álma".  Kevesen vannak akik meglátják és valóban fel is figják eme világ szörnyűségeit, hogy ez itt maga a pokol, és még kevesebben vannak akik képesek és akarnak is ebből "kimenekülni", de út nem vezet ki a világból, és ez a tragédia benne. Megpróbál természetesebb életet élni, máskép ,de nem sikerül. Mert ahogy a nagy hippivilág, úgy az egyén sem tudja megváltoztatni saját példájával mutatva utat egy másfajta életfelfogás iránt.

Mély nyomott hagyott bennem ez a film, gyakran bele-bele nézek, és mint egy sokszor olvasott könyvben is, mindig találok újabb részeket, melyek továbbgondolásra késztettnek.

Út a vadonba....."úton lenni boldogság,megérkezni halál" .