Mindennapok

Makovics János : Mindennapok

 

Jönnek mindennap mint nap, kéretlen,

és van mikor egyformák, máskor

olyan sűrűek mint a hajnali köd,

nem látni végét csak megélvén,

mindazt a kicsiny csodát, mely

örök emlékként tovább él.

És olykor fájók mint sebek,vérzők,

megkarcolt üveg melyen a könnycsepp

mint eső folydogál, s nincs napfény

mely felszárítaná, nyoma marad már.

És a „semmilyen” napok, melyekben

se jó se rossz nem történik, csak „van”,

mint légy falon meglapulva hogy

észre ne vegyék, de részese a napnak,

s látva lát,hallva hal, titkos ügynökként,

elraktározva eme nyugodtság semmiségét.

Mindennapok egymásba ömlő, habzó

hullámai keringenek mint testünkben a

vér, áramlanak és elsodornak titkolt

vágyak – álmok felé, mely reményt

adnak hogy lesznek még szép napjaink,

s életünk visszhangja tovább él bennünk.