Makovics János : Október
Október testvér, skorpió
havában
születve nem akarva, lejöttem
ide
hogy pár évtizedet itt is
eltöltsek.
Meglátva mindazt mi szép,mi jó,
nem akarván látni ami rossz s
bántó,
s évszakok üteme lelkembe
vésődött,
ölelve fákat, állatokat,
embereket,
meghemperegve a
kitaszítottságban,
olykor dicsértetve mely
illanó perc,
s az őszi napsugár melege
visszajár.
Levelek hullanak mint
esőcseppek,
szemek sarkaiban megbúvó
vágyak,
örömben bánatban egyaránt
könnyezik
kinek megmaradt még a lelke,
érzése,
s nem vakította el az anyagba
zártság,
megérezve s őrizve ama lángot
a gátor
tájékán, mely izzik mint
vulkán, hogy
ha kell, feltörjön s áradjon
mindenen át.
Október köztes léte a meleg
és hideg
közt, reggel és este hűvös,
nappal még
kedvesen melenget a napsugár,
színeket
osztva szét hogy meglássuk a
„valóságot”
tudva hogy lassan de bizton
múlik az időnk,
s ahogy jöttünk úgy el is
megyünk, halottak
napjának adva át helyünk,
másokban élve
tovább, ha jól cselekedtük
dolgunk, idelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése