Őszi gondolatok

Makovics János : Őszi gondolatok

 

Elmúlt a nyár, forrón, izzadón,

nem adva mást csak hiányt, mert

most sem volt olyan melyre vágytam,

évről – évre ugyan úgy : unalmas lét

a mindenség peremén, nyár derekán

megpihenve zöld gyepen eget lesve,

sosem lesz már olyan a nyár, melyre…

Ősz napjai kopognak mint száraz,

barnuló-sárguló falevelek, melyeknek

koppanása oly erős mint a szívdobbanás,

immár elmúlt ismét egy elveszett nyár.

Őszi gondolatok búsongnak bennem,

érett gyümölcsként lógva a tegnapon,

mely örökre elveszett s nincs emlék

melyre téli estén visszagondolhatnék.

Tudom, én hibám, tétovaság, gyávaság,

mehettem volna és hívtak is, de valami

marasztalt itthon, a négy fal között.

Nem értem miért e mozdulni képtelenség,

mikor annyi helyre vágyni mennék,

embereket,tájakat, városokat,falvakat

megismerve, új dolgokat felfedezve…

Hová tűnt az a nagy utazási láz, elhalt

bennem a Kerouaci „Úton”-ság ?

Vagy már sok volt mit láttam, tapasztaltam,

s nem hiszek új csodákban, látszatokban,

képeslapszerű világok hamis fényeiben,

mert tudom a valóság kiábrándító ha a

kép mögé nézek, s fájdító a csalódás,

emberekben, városokban, tájakban,

melyek mégis oly vonzóan szépek,de…

Őszi gondolatok tárháza lelkem, halkul

az utazási vágy s mint a láz egyre lejjebb

az „akarni vágyás” , helyette a minden

mindegy semminek értelme lángol,

mint odakint a lemenő őszi napsugár.