Makovics János : Őszi napsütés
Hűvös még a reggel, ködös is,
de oszlik mint az álom, s jő
a
napfény, lassan baktatón mint
ki tudja, ráér, s délfelé
immár
aranyban áll a színpompás ősz
Megannyi szín, illat, nincs
festő
ki le tudná emezt festeni, s
érző
lélek átérzi minden sejtjével
eme
szépség megannyi kicsiny
csodáját,
ahogy fények árnyak játszanak
már.
Őszi napsütés sors ajándéka,
kimenni
s részévé válni, sétálva a
roppanó
barna sárga levelek közt,
melynek
hangja mint szimfónia kísér
hazáig,
s otthon a kora estben jó
visszaemlékezni
erre a csodásan aranyló őszi
napra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése