Makovics János : Végtelenség
Emberlét, mily kicsiny tétje
a mindenségben,
Istennek hiszi magát, pedig
porszem végleg,
nem látva át dolgok ok –
okozatát, csak képzeli
sokszínű tudását , melyből
oly kicsiny haszna a
világnak, mint elröppenő
pillangó szárnycsapása.
A végtelenség alig
felfogható, emberlétünk meg
nem érti, csak ráérez
dolgokra tapasztalata révén,
és a sok kis rész összeáll
néha, de hamar elvész,
mint álom melyre homályosan
emlékszünk még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése