2014. október 7., kedd

Vénülő létem


Makovics János : Vénülő létem

 

Tavasz volt e, vagy csak álmodtam,

mint vágyakat melyek megperzseltek,

lehántva a valóságról az ábrándképeket,

megmutatva valamit másoknak,magamból.

És a tettek melyek emlékként vibrálnak,

jók, rosszak, vegyesek mint a felvágott,

összeállnak filmszerű látványként, négy

évszaknyi szín kavalkád káoszaként.

Elsuhant immár oly sok évtized, napok

melyek sosem jönnek vissza s tán jobb is,

egyszer élünk ,remélünk, vágyunk,s fázunk,

éhezünk nem csak kenyérre de szóra, mely

oly ritka mint fehér holló, mint barátság,

szerelem, szabadság, mely hiú ábránd.

Vénülő testem nem a lelkem, két külön

világ  mely mindig harcban áll, felváltva

adva helyet a dobogón,s megszenvedve

magam élem élettelennek érző létem,

melyben keverednek az elmúlt évek :

tavaszi szellő s téli hóvihar, s nyári hőguta

melytől megüt a teliholdas éj romantikája.

Ezernyi órából pár perc csak mi „boldog”,

vagy pusztán az emlék az mi negatív,

s voltam ami s lettem aki, hűen magamhoz

kor jelenét nem avanzsálva, öntörvényűként.

Vénülök élve sem akarva, meghívott halálnak

sem kellve, vagyok hát csupasz fagyott ág,

melyről lehull apránként az őszi napsugár,

s helyet ad zúzmarás reggelek jeges tekintetének,

s hólepte utcán majd ha lépek, nyomom marad

melyet eltüntet majd az idő, tavasznak adva
létemnek sugarát, új napokat adva át, „o

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése