Makovics János : Álom –
ábránd képek
Sokunkban vannak álmok,
melyek régóta megmagyarázhatatlan módon belénk ívódtak és fogva tartanak mint
egy pókháló, és igazán nem is tudjuk megmagyarázni racionálisan ezeket a
+vágyódásokat” olyan dolgok után, melyeket nem éltünk át, de képzeletünkben
bejártuk azokat a helyszíneket, melyekre vágyunk. Az már más dolog, hogy a
valóság kiábrándító néha,de a reménykedés az örök és tiszta mint a csillagos
éj, nem borítja be a felhő, és telve romantikával, izgalommal, lelkesedéssel
gondolunk azokra a dolgokra és eseményekre, emberekre, akik hatással vannak –
lennének ránk.
Sok álom – vágykép él az
emberekben, kinek milyen a érdeklődése, világnézete,
vallás,a miegymása, de
valamilyen ponton összekötnek minket rokonlelkeket azok a világhíres
dolgok,események, emberek,melyek alkottak valamit számunkra,kifejezve azt az
érzés és gondolatvilágot mely bennünk is él de nem tudtuk
szavakba,zenébe,festménybe,színdarabba vagy könyvben megírni,mégis
bennünk élnek ezek a
gondolatok csak nem tudnak kitörni mint egy vulkán.
Itt van például az amerikai
66 –os út legendája. Ki nem hallott róla, ki nem szeretne végigmenni rajta
autóval, motorral, egy legenda talaján állni, és megérezni valami abból a
nehezen kifejezhető gondolat és érzésvilágból ami a 66 – os út legendáját
övezi. Száguldás, úton levés, a szó legnemesebb értelmében vett szabadság örök
szimbóliuma, mely tele van varázslatos kalandokkal, távol a szürke egyhangú
unalmas munkáshétköznapok nyomasztó és embert kiszolgáltató, rabszolgaságba
taszító kényszerítő hatásától, egy nyitott, mindenre kész szabad világ
szivárványaként újfajta létmódot adatni. Kiszabadulni,megszabadulni a
kötöttségeinktől és önmagunk megrögzött szokásainktól, melyek meggátolhatnak új
dolgok,események,eszmék befogadására,és ami a legfontosabb : új emberekkel való
megismerésre, mert minden ember más és más, minden ember élete kész regény, és
sokat tanulhatunk a másik szenvedéseiből, örömeiből, és kicserélhetjük
tapasztalatainkat, megismerve egymás jó és rossz tulajdonságait is ,mert semmi
sem fekete és fehér, főleg nem az embernél,mert senki sem jó és rossz, hanem
változnak a kor és körülmények által melyek befolyásolják mindennapjaik
tetteit, melyeket aztán vagy megbánnak vagy szép emléket hagynak. Az emberek
jönnek mennek életünkben, mindig a változás az élet alappillére, van akivel
csak összefutunk, pár percre, napra,hétre,hónapra, s van akivel hosszabb ideig
tart a kapcsolat, uram bocsá barátság is kialakul és éveken át tart, de semmi
sem örök, és ez a jó az egészben talán, hogy a
változás ott lebeg fejünk felett, mely persze szomorúságot is okoz ha
vége egy dolognak, de jön másvalaki akiben mást találunk.
Vágyképek, álmok,
ábrándok…látni a piramisokat, a Machu Picchut, vagy egy pueblót indián
rezervátumban vagy amazónia törzs között élni egy darabig, vagy robinsonként
élni egy lakatlan szigeten….millió lehetőség, de anyagi ,időbeli,és egyébb
korlátaink határt szabnak hogy a valóságban is megtapasztaljuk más életmódokat,
szokásokat, de a vágy ott vibrál örök parázsként bennünk.
És a „nagy” emberek akik
sokat jelentenek nekünk: Jim Morrison, Jack Kerouac, Ginsber, Kurt Cobain,
Sagan, Camus, és sorolhatnám…mit mondanánk nekik ha találkoznánk velük, miről beszélnénk mit tennénk ?
Biztos hogy jó lenne egy
ilyen „találkozás” ? Hiszen ezek az emberek „nehéz esetek” voltak nem volt
könnyű velük élni, tudjuk életrajzukból hogy mennyi problémahalmazt hordoztak
magukban és viselkedésük milyen volt…vajon mennyire bírnánk „tolerálni” ezeket,
képesek lennénk e elviselni őket ? Más a képzelet és más a valóság, s a kettő
közti vékonyka határ átláthatósága néha bepillantást enged abba a világba
melyben ők éltek, ha átérezzük alkotásaikat, és megértjük mélyenszántó
gondolataikat melyek sokszor szimbólikusak.
Álom – ábránd képek élnek
bennünk és örök kamaszként világmegváltó álmokat hajszolunk de a valóságban
keveset teszünk, mert vár a munkahely, a család, az ismerősök, az élet kisebb
nagyobb gondjai, melyek elveszik energiánk nagy részét hogy annak szentelhessük
életünket amit igazán szeretnénk. Kevesen vannak akik megtehetik hogy azt
tegyék amit szeretnek, és főleg szabadon, munkától függetlenül, mintegy
lépegetve a álombeli 66-os úton, találkozva emberekkel akikkel elbeszélgetnek a
világ dolgairól egy szál cigi és ital mellett, majd tovább mennek, mert az út
maga az élet, jönnek mennek az események, semmi sem örök, mobilis in mobili,
ahogy a latin mondja. Csak az idő, a mi időnk ami konkrét dolog és ami megy,
fogy, ami egy idő után bezárul, és az egykor oly végtelennek hitt idő egyszer
csak véges lesz, mert rájövünk arra bizonyos idő után, hogy már több van
mögöttünk mint előttünk, és akkor már más szempontból nézünk dolgokat,és saját
tapasztalataink révén máskép látjuk az élet igazi értékeit, az egyetemes
dolgokat, melyek valóban fontosak. De amíg élünk,remélünk, bízunk, mert minden
lehet ami még nem volt.