2014. november 25., kedd

Álom - ábránd képek


Makovics János : Álom – ábránd képek

 

Sokunkban vannak álmok, melyek régóta megmagyarázhatatlan módon belénk ívódtak és fogva tartanak mint egy pókháló, és igazán nem is tudjuk megmagyarázni racionálisan ezeket a +vágyódásokat” olyan dolgok után, melyeket nem éltünk át, de képzeletünkben bejártuk azokat a helyszíneket, melyekre vágyunk. Az már más dolog, hogy a valóság kiábrándító néha,de a reménykedés az örök és tiszta mint a csillagos éj, nem borítja be a felhő, és telve romantikával, izgalommal, lelkesedéssel gondolunk azokra a dolgokra és eseményekre, emberekre, akik hatással vannak – lennének ránk.

Sok álom – vágykép él az emberekben, kinek milyen a érdeklődése, világnézete,

vallás,a miegymása, de valamilyen ponton összekötnek minket rokonlelkeket azok a világhíres dolgok,események, emberek,melyek alkottak valamit számunkra,kifejezve azt az érzés és gondolatvilágot mely bennünk is él de nem tudtuk szavakba,zenébe,festménybe,színdarabba vagy könyvben megírni,mégis

bennünk élnek ezek a gondolatok csak nem tudnak kitörni mint egy vulkán.

Itt van például az amerikai 66 –os út legendája. Ki nem hallott róla, ki nem szeretne végigmenni rajta autóval, motorral, egy legenda talaján állni, és megérezni valami abból a nehezen kifejezhető gondolat és érzésvilágból ami a 66 – os út legendáját övezi. Száguldás, úton levés, a szó legnemesebb értelmében vett szabadság örök szimbóliuma, mely tele van varázslatos kalandokkal, távol a szürke egyhangú unalmas munkáshétköznapok nyomasztó és embert kiszolgáltató, rabszolgaságba taszító kényszerítő hatásától, egy nyitott, mindenre kész szabad világ szivárványaként újfajta létmódot adatni. Kiszabadulni,megszabadulni a kötöttségeinktől és önmagunk megrögzött szokásainktól, melyek meggátolhatnak új dolgok,események,eszmék befogadására,és ami a legfontosabb : új emberekkel való megismerésre, mert minden ember más és más, minden ember élete kész regény, és sokat tanulhatunk a másik szenvedéseiből, örömeiből, és kicserélhetjük tapasztalatainkat, megismerve egymás jó és rossz tulajdonságait is ,mert semmi sem fekete és fehér, főleg nem az embernél,mert senki sem jó és rossz, hanem változnak a kor és körülmények által melyek befolyásolják mindennapjaik tetteit, melyeket aztán vagy megbánnak vagy szép emléket hagynak. Az emberek jönnek mennek életünkben, mindig a változás az élet alappillére, van akivel csak összefutunk, pár percre, napra,hétre,hónapra, s van akivel hosszabb ideig tart a kapcsolat, uram bocsá barátság is kialakul és éveken át tart, de semmi sem örök, és ez a jó az egészben talán, hogy a  változás ott lebeg fejünk felett, mely persze szomorúságot is okoz ha vége egy dolognak, de jön másvalaki akiben mást találunk.

Vágyképek, álmok, ábrándok…látni a piramisokat, a Machu Picchut, vagy egy pueblót indián rezervátumban vagy amazónia törzs között élni egy darabig, vagy robinsonként élni egy lakatlan szigeten….millió lehetőség, de anyagi ,időbeli,és egyébb korlátaink határt szabnak hogy a valóságban is megtapasztaljuk más életmódokat, szokásokat, de a vágy ott vibrál örök parázsként bennünk.

És a „nagy” emberek akik sokat jelentenek nekünk: Jim Morrison, Jack Kerouac, Ginsber, Kurt Cobain, Sagan, Camus, és sorolhatnám…mit mondanánk nekik ha találkoznánk  velük, miről beszélnénk mit tennénk ?

Biztos hogy jó lenne egy ilyen „találkozás” ? Hiszen ezek az emberek „nehéz esetek” voltak nem volt könnyű velük élni, tudjuk életrajzukból hogy mennyi problémahalmazt hordoztak magukban és viselkedésük milyen volt…vajon mennyire bírnánk „tolerálni” ezeket, képesek lennénk e elviselni őket ? Más a képzelet és más a valóság, s a kettő közti vékonyka határ átláthatósága néha bepillantást enged abba a világba melyben ők éltek, ha átérezzük alkotásaikat, és megértjük mélyenszántó gondolataikat melyek sokszor szimbólikusak.

Álom – ábránd képek élnek bennünk és örök kamaszként világmegváltó álmokat hajszolunk de a valóságban keveset teszünk, mert vár a munkahely, a család, az ismerősök, az élet kisebb nagyobb gondjai, melyek elveszik energiánk nagy részét hogy annak szentelhessük életünket amit igazán szeretnénk. Kevesen vannak akik megtehetik hogy azt tegyék amit szeretnek, és főleg szabadon, munkától függetlenül, mintegy lépegetve a álombeli 66-os úton, találkozva emberekkel akikkel elbeszélgetnek a világ dolgairól egy szál cigi és ital mellett, majd tovább mennek, mert az út maga az élet, jönnek mennek az események, semmi sem örök, mobilis in mobili, ahogy a latin mondja. Csak az idő, a mi időnk ami konkrét dolog és ami megy, fogy, ami egy idő után bezárul, és az egykor oly végtelennek hitt idő egyszer csak véges lesz, mert rájövünk arra bizonyos idő után, hogy már több van mögöttünk mint előttünk, és akkor már más szempontból nézünk dolgokat,és saját tapasztalataink révén máskép látjuk az élet igazi értékeit, az egyetemes dolgokat, melyek valóban fontosak. De amíg élünk,remélünk, bízunk, mert minden lehet ami még nem volt.

Edward Albee a drámaíró




Élete regényesen indult : 1928 március 12 – én született ismeretlen szülőktől akik magukra hagyták, de kéthetes korában egy milliomos család örökbe fogadta. Így aztán nem Twist Olivér lett belőle, hanem egy westhecteri kastélyban „vegetáló” elkényeztetett gyerek ,aki a milliomosok életét élte : ötévesen Rolls Royce vitte színházba, matinéra, télen bernáthegyi húzta a szánkóját, nyáron Floridában nyaralt és élte  a bohémek vad életet. Koraérett, nehezen kezelhető gyerek volt és egyébként rossz  tanuló is, és öt év alatt két iskolából is kicsapták öntörvényűsége miatt. Katonai iskolába is került amit ő koncentrációs tábornak nevezett, a hartfordi iskolába kerül de mivel nem hajlandó sem a templomot sem a matekórát látogatni,innen is kicsapják.

Színházi embere között nőtt fel és már 12 évesen írt egy darabot és 1944 ben befejezi 538 (!) oldalas regényét . 1946-ban egy magazinban megjelenik A hitetlenek teste című egyfelvonásosa. De színészkedik is, sok más mellett, és 1950-ben elköltözik hazulról  szülei tiltakozása ellenére : író akar lenni ! Húsz és harminc éves kora között vad bohém életet él,sokat költözik, és bár nagyanyjától kapott anyagi támogatást, dolgozott kifutófiúként,könyvesbolti eladóként, mixerként,távirat-kézbesítőként,a pletyka szerint a gyásztáviratokat szerette legjobban kihordani (!) 

1953-ban T.Wilder tanácsára színdarabokat kezd írni és 30 éves mikor megírja a „Mese az Állatkertről”  mely meghozza a sikert és a hírnevet számára. Ezután pályája káprázatos gyorsasággal ível felfelé, volt hogy egy színházi évadban négy darabját is játszották és Shakespeare után ő a leggyakrabban játszott szerző. Darabjai egyre népszerűbbek,egyre több országban játsszák, filmet is készítenek belőle, és hírneve töretlen, míg ő maga semmit nem változik, nem lesz beképzelt mint oly sokan, sőt, egyre inkább társadalomkritikusi darabokat ír, hogy nézzünk szembe a tükörrel,hogy milyenek is vagyunk, mennyire hamisak, képmutatók,álszenteskedők, miközben azt hisszük „jók” vagyunk.

Művei megrázóak, elgondolkodtatóak, és nem vidám darabok. Az emberek elidegenedéséről, magárahagyatottságáról, a magányos tömegben való észrevétlenségéről ír, és a sablonos, odavetett szavakról, melyek nem mondanak semmit, mert nem halljuk meg a másik embert igazán, csak úgy teszünk mintha érdekelne,és ez a Camusi  közöny kiábrándító és mélyen érinti az érzékeny, gondolkodó embereket, akik társaságra,barátságra vágynak,és nem bírják már az egyedüllétet. Az ember már önmagától is elidegenkedett, hogy tudna akkor kapcsolatokat teremteni ? „A halál az egyetlen olyan esemény, amely elégé megrázó ahhoz,hogy ezt a két teljesen elkülönült lelket kapcsolatba hozza egymással” (Mese az Állatkertben) „A fiatalember annyira kétségbeesett és annyira vágyik a kapcsolatra, hogy öngyilkosságot követ el, méghozzá abban a

Sajátos formában, hogy kényszeríti a másikat hogy vegye őt észre, akár úgy is, hogy megöli”

Albee többször nyilatkozott a színház szerepéről : „A közönség inkább azt kívánja hogy szórakoztassák ,mintsem hogy felzaklassák.

A világhírnevet a „Nem félünk a farkastól” hozza meg számára melyet nálunk is sokáig játszottak a Radnótiban .

Albee démoni társadalomkritikus aki darabjaival felzaklatja az embereket, és azt írja „Nem vagyok biztos benne hogy az író kötelessége választ adni ,különösen olyan kérdésekre ,amelyekre nincs felelet : az író feladata hogy ördögi módon bírálja a társadalmat, hogy bemutassa a világot és benne az embereket, ahogy ő látja, és azt mondja : „tetszik”? Ha nem tetszik, változtassátok meg!

Kemény, energikus egyéniség  Albee, és sosem rejtette véka alá véleményét még akkor sem ha evvel sokszor úgymond magának is ártott. De hű maradt önmagához, olyan egyéniség aki nem csak műveiben „olyan amilyen” hanem a hétköznapi valós életben is, vagyis nem válik kettős személyiségé  mint sajnos nagyon sok író, aki mást ír és abszolút de máskénként él a valóságban, evvel hiteltelenné teszi írásainak mondanivalóját .

Lázadó, örök ifjú, aki még mindig nem szórakoztatni hanem „mondani” akar valamit darabjaival az embereknek.

 

2014. november 22., szombat

KÉPVILÁG


Képvilág mely világkép Ez a festmény lenyűgöző : a maga egyszerűség...ében, és ahogy ábrázolja a környezeti realitást mely romantikusnak tűnik de a valós relatív világban megélni már nem éppen idilli ,hiszen beázik a tető, így nyilvánvalóan hideg van és nyirkos ,nedves a levegő a szobában, és a festői környezet nem ellensúlyozza azt a teátrális „nyomort” melyet egy szegény költő – író él át a maga kis padlásszobájában, mégis, ez a „proli” lét maga a megtestesült líraiasság mely tudjuk mindig megszépíti a valóságot és túlburjánzik a normális pozitív világlátáson, mert szépnek látja azt amit más csúnyának, és nem érdekli az adott környezet, mert lélekben teljesen máshol jár : a való világ mely körbeveszi még ha ily lerongyolódottan is, mégis egyfajta „felülemelkedettséget” vagy uram bocsá „boldogságot” adat neki, és mintha önmagán kívül lenne, felülkerekedve kicsinyes köznapi problémák összetett halmazatain, melyek csak elszürkítik a színpompás világ ezernyi fényét. Mit számít hogy van e fűtés, étel,ital, mikor megszállja a múzsa és nem látva – hallva semmit csak ami a gátor tájékán felgyülemlik mint egy gennyes seb, melyet fel kell vágni hogy kitisztuljon és ez maga az „alkotás” melynek megteremtése fájdalommal jár, ahogy minden változás, mert fájdalom nélkül semmi nem változik, megszületés és meghalás egyaránt „fájdalom” ahogy a művek világra jötte, melybe beleizzad, vérzik a művész,alkosson bármit is, ha igazán mélyről fakad mint a tiszta forrás, akkor az gyógyvízként hat arra aki megnézi,olvassa, hallgatja azt amit létrehozott az alkotó. ( A festő C.Spitzwer,a kép címe : A szegény költő )

BEAT NEMZEDÉK

BEAT NEMZEDÉK

Beat nemzedék : volt egy kiállítás a Ludwig Múzeumban, ami sajnos el...szomorítóan nagy csalódást okozott a látogatóknak, hiszen vajmi kevés látnivaló akadt, pedig ha valamiről, akkor róluk igazán össze lehetett volna hozni egy valóban nagyszabású és hatású kiállítást, melyre sokkal többen mentek volna, ha...tipikus példája annak, miként lehet egy kiállítást "elcseszni" és annak lényegi mondanivalóját, hatását, mely a mai napig kisugározódik azokra akik még tudnak önállóan gondolkodni, és tudják hogy mit jelent az hogy "beat nemzedék " . Írók,költők sora, akiknek műveit a világ sok nyelvére lefordították,és Allen Ginsbergr, Jack Kerouac, és mások neve még ma is mond és ér valamit azoknak, akik a világot másmilyenek szeretnék, és tudnak,mernek,akarnak változtatni még most is, mert tudják hogy az ami és ahogy van nem jó, nem csak nálunk máshol is, hogy a világ pusztítja magát és nem számít maga az "ember" csak a profit, a haszon, még akkor is ha evvel saját világunkat veszélyeztetjük. A beat nemzedék megtette amit meg kellett tennie : volt összefogás, közös cél és akarat, s nem azt nézték ami elválasztja,hanem ami összeköti az embereket, béke, szeretet, barátság, egy szebb világban való reménykedés,ahol az élet "emberi" ,amiben mindenki megtalálhatja a maga kifutási lehetőségeit. Mára nagyon megváltozott a világ, és kellene egy újabb "beat nemzedék" ,mely felkorbácsolja azt a közönyt ,mely eluralkodott az embereken .

Cyril Collrad Vad éjszakái

CYRIL COLLARD VAD ÉJSZAKÁI
http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q&esrc=s&frm=1&source=web&cd=12&cad=rja&uact=8&ved=0CFgQtwIwCw&url=http%3A%2F%2Fwww.youtube.com%2Fwatch%3Fv%3DozoKQagAGZc&ei=jPxuVKecIcniywPM1ILgAg&usg=AFQjCNGFEA7zG9qzTsQMXxU1T9ZC2mVvYw&sig2=WetdG6Ip4bhjpqs_lL2eIA

...
1957 december 19 – én született, elhunyt 1993.március 5-én. Író,zenész, színész, sokoldalú egyéniség, aki felmerte vállalni azt, ami kevesen teszik még a mai világban is : önmagát ! Úgy, ahogy van, létének minden zsigerével, a légy hű önmagadhoz meg nem alkuvó predestinációjával, és élete nyitott könyv volt még akkor is, ha ezért megszenvedte – mint általában minden „igazi” művész – a maga sorsát. Fő műve, mely magyarul is megjelent a Magyar Narancs könyvek sorozatában a „ Vad éjszakák” nagy siker volt, ahogy a belőle készült film is melyet a Cirkó Gejzír moziban láthattak. A film főhősének eljátszását egy színész sem merte felvállalni, ezért ő maga játszotta és nagyon nagy tehetséggel,odaadással, nagyot alakított benne, és nem véletlenül kapta meg a César – díjat érte mely megfelel az amerikai Oscarnak,de sajnos nem vehette át személyesen,mert pár nappal a díjkiosztás előtt meghalt, Ő rendezte a filmet,a zenéjét, és klipjei a mai napig hatással vannak azokra akik megértik mondanivalóját. Verseskönyve is megjelent és CD je is.
Filmje kultuszfilm,és egy nemzedék koronázatlan királyává tette,s helye ma már Jim Morrison,Kerouac,Ginsber,Cobain és mások mellett van,akik mertek szabadabb, nyíltabb életet élni, a konvencióktol függetlenül. Collard a margóra szorult életet ábrázolta filmjében,hiszen meghalni lehet ágyhoz kötötten is,és lehet még egyszer semmivel sem törődve, a szabadság lángjában elégni. S ő ezt tette. Korunkhoz is képest túlságosan(?) lázadó volt,aki egyaránt szerette a férfiakat és nőket. Olyan történet az övé,aki az életből megpróbál mindent kisajtolni, amit csak lehet, hogy érezze, lássa, zsigereibe raktározza az élet minden mocskát és szépségét, azt a fajta vitalizmust, mely csak a nagy művészeknek adatott meg.
Collard igazi nagyságát csak később fogják megérteni : idő kell ahhoz, hogy egy tegnap megvetett halálmódban elhunytból hős lehessen valaki. Mert a másság és a nyílt biszexszualitás elviselése,felvállalása ma még a szabadság ellenére is tabutéma. Collard aki szenvedett a magánytól, a ridegségtől,a közönytől, aki megalkotta filmjét, olyan példát mutatott nekünk,melyet igazából még fel sem tudunk fogni. Ő nem a Kerouaci száguldást válsztotta,bár sokat utazott ő is, Budapesten is járt anno, hanem az ember belső dolgainak szakadatlan száguldását jelképezi : nem fizikailag egyik helyről a másikra,hanem az érzelmek és a gondolatok vad rohanását, mely belül, magában az emberben létezik és vibrál örök fáklyaként.
Az AIDS tudomásul vétele, a vele való élés a legnagyobb csapás,melyet elviselni és átélni ember csak képes. Mert más ez a kór mint a rák. A rákhoz nem társul közmegvetettség,kirekesztés, a magányba való kicsapás.
Collard űzte-hajtotta magát, valami belső kényszer mindig levitte a Szajna – parti árúraktárak felé, hogy férfiakat szeressen . De emellett szerette a nőket is,és a filmbeli nője ép a szerelmével kergette az őrületbe, öngyilkossági jelenete, állandó telefonálása, zsarolás,sírás, miegymás, csak hogy kisajátítsa magának a férfit, annak ellenére hogy tudta milyen beteg. De Collard nem tudott, akart választani : férfiakat és nőket egyaránt szeretet. Nála nem volt vagy- vagy.
„Nem tanultam meg nemet mondani” – mondta egy interjúban ,és ez a „nem” tulajdonképpen „igen” arra az őszinte életre , amit kevesen mernek vállalni. Mert bátorság kell ahhoz, hogy az ember ne hamisságban, kétszínűségben éljen,hanem abban a nyitottságban ahol a szavak azt mondják amit kifejeznek,és ahol nincsenek árnyalatai a kimondott szónak.

2014. november 15., szombat

Télvárás


Makovics János : Télvárás

 

Decembernek havasnak kéne lenni,

máskülönben min jön a Mikulás,

száncsillagok fényes egén, miként

szórja ajándékait szerteszét, ablakokba

kis csizmákba, puttonyából kibányászva.

Télvárás oly meghitt érzés, romantikus

gyermekkori álomképek, meséskönyvek

szép rajzai, mesefilmek tucatjai, bennünk

élnek örök gyermekként, felnőve is még.

Várjuk a havas telet, mikor ropog a hó

lépteink alatt, s minden oly vakítón tiszta,

mintha a menny hullt volna ide vissza.

2014. november 14., péntek

Ünnepvárás


Makovics János : Ünnepvárás

 

December romantikus havas emberke,

mikulás lépeget lassan puttonyával,

majd Luca koppan visszhangként,

s karácsonyi díszek csillognak szerte szét.

Ünnepre hangolódik a világ, ezernyi fényét

osztva szét, feledve egy időre a sok rosszat,

reménykedve hogy jövőre jobb lesz minden.

Megvidámodik a fájó lélek, búsuló arcokon

mosoly mely messzire látszik s visszhangzik

s bumerángként ér célba, feledve kicsinyes

sértődöttségeket,félreértéseket, csalódásokat,

mert ünnepre hangolódva a lélek elnézőbb,

s add magában helyett a megbocsátásnak,

így könnyebb  az ünnepre hangolódás.

Mint a mesékben, olybá lehetne,

hulló hópelyhek, és csillagos éj,

ropogó léptek és lábnyomunk

a hóember körül melyet építettünk :

hógolyócsaták, nagy hempergések,

ünnepvárás ,békével átitatva, mely

szívet – lelket úgy melenget, mint

kandalló tüze feldíszített nappaliban,

karácsonyi dalok visszhangjában,

feledve az évközi szomorúságot.

 

2014. november 4., kedd

Elhagynák az országot

A hírekben olvasni hogy a magyarok 55 % - a (!) szeretne elmenni itthonról de sajnos nem olyan könnyű elmenni és itthagyni mindent, ismerősöket, barátokat, mejelentős része, gszkokásokat,stb....ez nagyon nagy szám, félelmetes hogy idáig jutott a lakosság több mint a fele, és a politikusok ezt nem fogják fel. 21 % - a a lakosságnak konkértan keres munkalehetőséget és elvándorlást, ami ijesztő szám,és meg is értem őket, sajnos azt kell mondanom, aki teheti, módja, lehetősége van és "fiatal" az menjen el ebből az országból mert itt soha semmi nem fog változni, 25 éve a renszerváltozás után csak egyre rosszabb a helyzet és semmi jóra nincs kilátás, sőt, diktatórikus rendszer elé nézünk. Mélynyomorban él az ország kilátástalan a helyzet és ma holnap még az EU-ból is kilépünk mert "félázsiaiak" vagyunk  ?  : (
Mért nincs forradalom mért ilyen birka nép a magyar hogy mindent meg lehet vele csinálni hogy nem képesek fellázadni....kiábrándító..és akik dolgoznak a napi 8 órás beosztással azok is átlagban 65 ezer forintot kapnak...mi ez ha nem rabszolgaság ?
Elhagyni,elmenni ,igen ez kellene...minél többen hogy "kiürüljön" az ország hogy ne legyen kit kormányoznia, csak nyugdíjasok és rokkantak maradnának, na akkor mi lenne, szép kis ország lenne.
De sokat szenved ez a magyar nép....

2014. november 2., vasárnap

Minden lehet,de...


Makovics János : Minden lehet,de…

 

Sok minden lehet még életemben,

jó, rossz, szép s kellemetlen dolog,

beteljesülő álmok, új létdimenziók,

de egy valami biztos nem lehet :

egészségem, mert „javíthatatlan”

állapotom, tudva tudom, megmondták.

S naponként élni s megélni betegségeim,

halmozottan hátrányos létezésem, nem

lehet megszokni, viselni kell keresztként,

bűntelen bűntetve újszülöttként.

Minden lehet de az nem, ami másoknak

természetes : egészség testben s lélekben,

hiába lenne ötös lottó vagy bármi más,

semmi nincs mi változtatna ezen már.