2014. november 25., kedd

Álom - ábránd képek


Makovics János : Álom – ábránd képek

 

Sokunkban vannak álmok, melyek régóta megmagyarázhatatlan módon belénk ívódtak és fogva tartanak mint egy pókháló, és igazán nem is tudjuk megmagyarázni racionálisan ezeket a +vágyódásokat” olyan dolgok után, melyeket nem éltünk át, de képzeletünkben bejártuk azokat a helyszíneket, melyekre vágyunk. Az már más dolog, hogy a valóság kiábrándító néha,de a reménykedés az örök és tiszta mint a csillagos éj, nem borítja be a felhő, és telve romantikával, izgalommal, lelkesedéssel gondolunk azokra a dolgokra és eseményekre, emberekre, akik hatással vannak – lennének ránk.

Sok álom – vágykép él az emberekben, kinek milyen a érdeklődése, világnézete,

vallás,a miegymása, de valamilyen ponton összekötnek minket rokonlelkeket azok a világhíres dolgok,események, emberek,melyek alkottak valamit számunkra,kifejezve azt az érzés és gondolatvilágot mely bennünk is él de nem tudtuk szavakba,zenébe,festménybe,színdarabba vagy könyvben megírni,mégis

bennünk élnek ezek a gondolatok csak nem tudnak kitörni mint egy vulkán.

Itt van például az amerikai 66 –os út legendája. Ki nem hallott róla, ki nem szeretne végigmenni rajta autóval, motorral, egy legenda talaján állni, és megérezni valami abból a nehezen kifejezhető gondolat és érzésvilágból ami a 66 – os út legendáját övezi. Száguldás, úton levés, a szó legnemesebb értelmében vett szabadság örök szimbóliuma, mely tele van varázslatos kalandokkal, távol a szürke egyhangú unalmas munkáshétköznapok nyomasztó és embert kiszolgáltató, rabszolgaságba taszító kényszerítő hatásától, egy nyitott, mindenre kész szabad világ szivárványaként újfajta létmódot adatni. Kiszabadulni,megszabadulni a kötöttségeinktől és önmagunk megrögzött szokásainktól, melyek meggátolhatnak új dolgok,események,eszmék befogadására,és ami a legfontosabb : új emberekkel való megismerésre, mert minden ember más és más, minden ember élete kész regény, és sokat tanulhatunk a másik szenvedéseiből, örömeiből, és kicserélhetjük tapasztalatainkat, megismerve egymás jó és rossz tulajdonságait is ,mert semmi sem fekete és fehér, főleg nem az embernél,mert senki sem jó és rossz, hanem változnak a kor és körülmények által melyek befolyásolják mindennapjaik tetteit, melyeket aztán vagy megbánnak vagy szép emléket hagynak. Az emberek jönnek mennek életünkben, mindig a változás az élet alappillére, van akivel csak összefutunk, pár percre, napra,hétre,hónapra, s van akivel hosszabb ideig tart a kapcsolat, uram bocsá barátság is kialakul és éveken át tart, de semmi sem örök, és ez a jó az egészben talán, hogy a  változás ott lebeg fejünk felett, mely persze szomorúságot is okoz ha vége egy dolognak, de jön másvalaki akiben mást találunk.

Vágyképek, álmok, ábrándok…látni a piramisokat, a Machu Picchut, vagy egy pueblót indián rezervátumban vagy amazónia törzs között élni egy darabig, vagy robinsonként élni egy lakatlan szigeten….millió lehetőség, de anyagi ,időbeli,és egyébb korlátaink határt szabnak hogy a valóságban is megtapasztaljuk más életmódokat, szokásokat, de a vágy ott vibrál örök parázsként bennünk.

És a „nagy” emberek akik sokat jelentenek nekünk: Jim Morrison, Jack Kerouac, Ginsber, Kurt Cobain, Sagan, Camus, és sorolhatnám…mit mondanánk nekik ha találkoznánk  velük, miről beszélnénk mit tennénk ?

Biztos hogy jó lenne egy ilyen „találkozás” ? Hiszen ezek az emberek „nehéz esetek” voltak nem volt könnyű velük élni, tudjuk életrajzukból hogy mennyi problémahalmazt hordoztak magukban és viselkedésük milyen volt…vajon mennyire bírnánk „tolerálni” ezeket, képesek lennénk e elviselni őket ? Más a képzelet és más a valóság, s a kettő közti vékonyka határ átláthatósága néha bepillantást enged abba a világba melyben ők éltek, ha átérezzük alkotásaikat, és megértjük mélyenszántó gondolataikat melyek sokszor szimbólikusak.

Álom – ábránd képek élnek bennünk és örök kamaszként világmegváltó álmokat hajszolunk de a valóságban keveset teszünk, mert vár a munkahely, a család, az ismerősök, az élet kisebb nagyobb gondjai, melyek elveszik energiánk nagy részét hogy annak szentelhessük életünket amit igazán szeretnénk. Kevesen vannak akik megtehetik hogy azt tegyék amit szeretnek, és főleg szabadon, munkától függetlenül, mintegy lépegetve a álombeli 66-os úton, találkozva emberekkel akikkel elbeszélgetnek a világ dolgairól egy szál cigi és ital mellett, majd tovább mennek, mert az út maga az élet, jönnek mennek az események, semmi sem örök, mobilis in mobili, ahogy a latin mondja. Csak az idő, a mi időnk ami konkrét dolog és ami megy, fogy, ami egy idő után bezárul, és az egykor oly végtelennek hitt idő egyszer csak véges lesz, mert rájövünk arra bizonyos idő után, hogy már több van mögöttünk mint előttünk, és akkor már más szempontból nézünk dolgokat,és saját tapasztalataink révén máskép látjuk az élet igazi értékeit, az egyetemes dolgokat, melyek valóban fontosak. De amíg élünk,remélünk, bízunk, mert minden lehet ami még nem volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése