http://www.google.hu/
...
1957 december 19 – én született, elhunyt 1993.március 5-én. Író,zenész, színész, sokoldalú egyéniség, aki felmerte vállalni azt, ami kevesen teszik még a mai világban is : önmagát ! Úgy, ahogy van, létének minden zsigerével, a légy hű önmagadhoz meg nem alkuvó predestinációjával, és élete nyitott könyv volt még akkor is, ha ezért megszenvedte – mint általában minden „igazi” művész – a maga sorsát. Fő műve, mely magyarul is megjelent a Magyar Narancs könyvek sorozatában a „ Vad éjszakák” nagy siker volt, ahogy a belőle készült film is melyet a Cirkó Gejzír moziban láthattak. A film főhősének eljátszását egy színész sem merte felvállalni, ezért ő maga játszotta és nagyon nagy tehetséggel,odaadással, nagyot alakított benne, és nem véletlenül kapta meg a César – díjat érte mely megfelel az amerikai Oscarnak,de sajnos nem vehette át személyesen,mert pár nappal a díjkiosztás előtt meghalt, Ő rendezte a filmet,a zenéjét, és klipjei a mai napig hatással vannak azokra akik megértik mondanivalóját. Verseskönyve is megjelent és CD je is.
Filmje kultuszfilm,és egy nemzedék koronázatlan királyává tette,s helye ma már Jim Morrison,Kerouac,Ginsber,C
Collard igazi nagyságát csak később fogják megérteni : idő kell ahhoz, hogy egy tegnap megvetett halálmódban elhunytból hős lehessen valaki. Mert a másság és a nyílt biszexszualitás elviselése,felvállalása ma még a szabadság ellenére is tabutéma. Collard aki szenvedett a magánytól, a ridegségtől,a közönytől, aki megalkotta filmjét, olyan példát mutatott nekünk,melyet igazából még fel sem tudunk fogni. Ő nem a Kerouaci száguldást válsztotta,bár sokat utazott ő is, Budapesten is járt anno, hanem az ember belső dolgainak szakadatlan száguldását jelképezi : nem fizikailag egyik helyről a másikra,hanem az érzelmek és a gondolatok vad rohanását, mely belül, magában az emberben létezik és vibrál örök fáklyaként.
Az AIDS tudomásul vétele, a vele való élés a legnagyobb csapás,melyet elviselni és átélni ember csak képes. Mert más ez a kór mint a rák. A rákhoz nem társul közmegvetettség,kirekeszté
Collard űzte-hajtotta magát, valami belső kényszer mindig levitte a Szajna – parti árúraktárak felé, hogy férfiakat szeressen . De emellett szerette a nőket is,és a filmbeli nője ép a szerelmével kergette az őrületbe, öngyilkossági jelenete, állandó telefonálása, zsarolás,sírás, miegymás, csak hogy kisajátítsa magának a férfit, annak ellenére hogy tudta milyen beteg. De Collard nem tudott, akart választani : férfiakat és nőket egyaránt szeretet. Nála nem volt vagy- vagy.
„Nem tanultam meg nemet mondani” – mondta egy interjúban ,és ez a „nem” tulajdonképpen „igen” arra az őszinte életre , amit kevesen mernek vállalni. Mert bátorság kell ahhoz, hogy az ember ne hamisságban, kétszínűségben éljen,hanem abban a nyitottságban ahol a szavak azt mondják amit kifejeznek,és ahol nincsenek árnyalatai a kimondott szónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése