2014. november 22., szombat

KÉPVILÁG


Képvilág mely világkép Ez a festmény lenyűgöző : a maga egyszerűség...ében, és ahogy ábrázolja a környezeti realitást mely romantikusnak tűnik de a valós relatív világban megélni már nem éppen idilli ,hiszen beázik a tető, így nyilvánvalóan hideg van és nyirkos ,nedves a levegő a szobában, és a festői környezet nem ellensúlyozza azt a teátrális „nyomort” melyet egy szegény költő – író él át a maga kis padlásszobájában, mégis, ez a „proli” lét maga a megtestesült líraiasság mely tudjuk mindig megszépíti a valóságot és túlburjánzik a normális pozitív világlátáson, mert szépnek látja azt amit más csúnyának, és nem érdekli az adott környezet, mert lélekben teljesen máshol jár : a való világ mely körbeveszi még ha ily lerongyolódottan is, mégis egyfajta „felülemelkedettséget” vagy uram bocsá „boldogságot” adat neki, és mintha önmagán kívül lenne, felülkerekedve kicsinyes köznapi problémák összetett halmazatain, melyek csak elszürkítik a színpompás világ ezernyi fényét. Mit számít hogy van e fűtés, étel,ital, mikor megszállja a múzsa és nem látva – hallva semmit csak ami a gátor tájékán felgyülemlik mint egy gennyes seb, melyet fel kell vágni hogy kitisztuljon és ez maga az „alkotás” melynek megteremtése fájdalommal jár, ahogy minden változás, mert fájdalom nélkül semmi nem változik, megszületés és meghalás egyaránt „fájdalom” ahogy a művek világra jötte, melybe beleizzad, vérzik a művész,alkosson bármit is, ha igazán mélyről fakad mint a tiszta forrás, akkor az gyógyvízként hat arra aki megnézi,olvassa, hallgatja azt amit létrehozott az alkotó. ( A festő C.Spitzwer,a kép címe : A szegény költő )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése