2014. december 31., szerda

MAKOVICS JÁNOS : KÉRDÉSEK


Makovics János : Kérdések

 

Eljött hát az új év, de minden a régi :

bennem nem változott semmi, vagyok

ki voltam s maradok, múltam nem

szépítgetem, s nem tervezgetem, minek,

lemondtam már minden reményről,

megtapasztalva a csalódások körforgásait,

melyek mint évszakok követnek árnyként,

nem kímélve semmit immár, s csak rakódnak

egymásra a terhek, és a vállam már megtört,

egyre nehezebben bírom már viselni sorsom.

Miért is élek még, nem tudom, értelme semmi,

s mért hal meg annyi fiatal, életvidám és élni

akaró ember balesetben, betegségben, úgy

cserélnék velük és adnám életem értük, ha

tehetném, legalább „értelme” lenne létemnek.

Mert egyre távolabb már a világ, belém nőt

majd kinőttem s összement minden mi egykor

oly nagynak tűnt,s a szivárványszínek mind

megfakultak, őszi ködben járok nyári hőségben

is, szívem már elszáradt mint lelkem, befásultam.

Kérdések özönlenek mint az esőcseppek,

választ már nem keresek, minden és mindenki

elhagyott, becsapott, kihasznált, megvetett,

szemembe kedvesek, hátam mögött nevetnek,

nem bízok már senkiben, nincs barát ,rokon,

magam vagyok egy túlzsúfolt szigeten,

nem találva helyem, nem is keresve már,

csak a kérdések maradtak, örökre már.

2014. december 30., kedd

ÚJ KEZDET


Makovics János : Új kezdet

 

Elmúltak az ünnepek, szép ,jó,

néha unalmas s fárasztó, de ilyen

az élet, körforgás mindörökké.

S az új évtől ki – ki mást vár,

én semmit mástól se s magamtól.

mert tudva tapasztalva évtizedeken

át, rájöttem immár, hogy véletlenek

sorozata az élet, jönnek mennek

a barátok, események, jók,rosszak,

nem sokat tehetünk a külvilág ellen,

élni kell benne amit lehet,megélve,

naponta értékelve amit adatott nékünk.

Új kezdetek nincsenek, csak folytatások.

Halálunk után lehet új kezdet, addig

még tehetünk talán valamit, másokért,

magunkért, vagy a semmiségért csak

úgy bele a világba mint lábunkat lógatva

a tóba, melynek hullámai körgyűrűznek

mint az évek felettünk s bennünk, s már

nem ismerjük sokszor önmagunk, tükörbe

nézve, pedig ismerve ismeretlenként,

jó lenne megbékélni önmagukkal.

2014. december 20., szombat

KÖNYVEIM

MERENGÉS : válogatott versek .1996
KAPCSOLATOK : elbeszélések és esszék.1996.
ÁTÉLHETŐ SZABADSÁG : novellák. 2002.
ÉS AKKOR MI VAN ? : esszék. 2003.
Uránusz Kiadó. Budapest

Makovics János : Az utolsó nap


Makovics János : Az utolsó nap.

 

Bár az emberek többsége, érthetetlen okból, nem szeret az elmúlásról,a halálról beszélni, úgy tesz mintha örökké élne és csak akkor szembesül evvel a dologgal ha érintett, de próbálja „eltolni” magától ezt a érzést, mint egy rossz álmot, vagy betegséget, amit nem szeret de mégis elkap olykor,  Pedig a halál, mások halála befolyással van életünkre, attól függően mennyire állt közel hozzánk, milyen érzelmi és lelki kapcsolatban voltunk, s mik azok az események térben és időben melyek az elhunythoz kötöttek. Ezek a személyes halálélmények, traumák minden embert máshogyan érintenek és dolgozzák fel, hiszen különbözőek vagyunk s ki – ki magának kell hogy megküzdjön egy halálesettel.

Azonban vannak olyan halálesetek, melyek konkrétan nem személyesen érintenek, mivel az elhunytat „csak” látszólag ismertük,műveik alapján : zenészek,színészek,festők, írók,költők, operaénekesek,szobrászok vagy bármi más jellegű , melyek valamit alkottak és ezáltal gazdagították az emberiség szellemiségét és hatással voltak emberekre, akikben sokáig élt – él az amit alkotott az a valaki bármilyen műfajban, ami őt magát megfogta.

Nos ez a „mások halála” is ugyanannyira érinthet mégis, ha az alkotó  művei annyira belénk ívódtak és annyi mindent „adattak” műveik által. Így bár személyesen nem ismerhettük őket, mégis „ismeretlen ismerős”, akiknek elhalálozása megérinti lelkünk,és ugyan olyan fájdalmat, szomorúságot tudunk érezni mint ha egy közeli barát távozott volna.

Van egy nagyon érdekes, tanulságos, remek filmsorozat, „Az utolsó nap” címmel, mely híres emberek utolsó napjait mutatja be eredeti hang és kép anyaggal, interjúkkal, konkrét eseményekkel, és a legkülönfélébb emberekról, Kurt Cobaintól kezdve Hemingway-ig,de politikusokról is vannak részek, melyek szintén érdekesek a maguk szempontjából. Az a jó ezekben a részekben,hogy abszolút de objektíven mutatja be a dolgot, nem misztifikál és nem kritizál, nem mond véleményt, nem tesz semmilyen álláspontot, egyszerűen „csak” feldolgozza a filmben szereplő emberek utolsó napjait, hogy milyen volt, mit csináltak, hol voltak, hogyan történt a haláluk, és hozzátartozók, ha vannak még, barátok,ismerősök nyilatkoznak, szakemberek is, és roppant tanulságos ,megindítóan szépen bemutatott film még szomorúságában is, és a halált, az elmúlást mint az élet részeként mutatja be, tényleg objektíven.

Ezen emberek a „híresek” elhalálozása a mi életünket is befolyásolja. Mikor a hírekben halljuk hogy ez vagy az meghalt, akit szerettünk,kedveltünk, természetes hogy megdöbbenünk és sajnáljuk, ha tehetjük elmegyünk a temetésére is, de mindenkép egy pillanatra „megállítja” az időt számunkra és a napi rohanásban rágondolunk az élet elmúlására, s egyben saját halálunkra is, Hogy nekünk mikor jön el „az utolsó nap” : nem tudhatjuk, lehet ma, lehet húsz év múlva,de egyszer eljön, ha csak nem hívjuk akarattal, de akkor az lesz az utolsó nap. A mi utolsó napunkról nem fognak filmet készíteni, a hírekben sem mondják be, de valamilyen szinten vallásoktól függetlenül a halál „összeköt” minket, mert ez az egy amit mindannyian megtapasztalunk majd, éljünk bárhol is a világban, bármilyen körülmények közt, ezt senki nem kerülheti el. A folytatás „meglepi” lesz majd.

Az utolsó nap : a you toubon láthatók, érdemes megnézni ezeket (is).

https://www.youtube.com/watch?v=QFLKNoq8d_U&index=4&list=PLLOgv_jvhZZPKfwOG7d2hBedgpzrmrZnf

ÜNNEPEK



Makovics János : Ünnepek.

 

Rég nem szeretem az ünnepeket :  semmilyen ünnepet, karácsony,szilveszter,újév, húsvét, születés és névnapok,és a többi melyek országos események, mert mindegyik egy idő után valahogy olyan „közhelyes” ,unalmas, ismétlődő monotonság, melybe belefáradok, é nem érzek semmiféle  fellángolást, lehet, túl hamar kialudt bennem a varázs, felnőttem, nagyon is, vagyis bennem él még a  „gyermekség” naivitása ,de az élet tapasztalata elkanyarított arról, hogy reméljek, bízzak, higgyek bármiben is. Pedig valamikor szerettem az ünnepeket…igaz sosem nagy hévvel, de azért elvoltam velük, de már egyre nagyobb a távolság köztünk, ahogy haladnak az évek úgy halványodik el az ünnepek színpompája, lehullnak a csillagok kiégve mint egy lámpa,és csak valami furcsa megfoghatatlan hiányérzet marad, tudva azt,hogy semmi sem az aminek látszik, főleg mostanság,és a világ borzalma amiben élünk, hát az nem ad okot semmiféle ünneplésre.

2014. december 13., szombat

Makovics János : Az osztály


Makovics János : Az osztály
 

Ez a film nagyon érzékeny témát feszeget, és olyan problémahalmazt egyesít magában, mely összességében érinti magát a társadalmat, mert láncszemekként gyűrődnek a történések fokról fokra, ahogy a láz emelkedik fölfelé a beteg testben. Itt is a „beteg” társadalom bemutatásáról van szó, arról a nagyfokú Camusi közönyről, mely sajnos „trendi” lett ma már, mert az „önmegvalósítást” helytelenül értelmezik, és azt hiszik megtehetnek mindent mert úgysem fogják felelőségre vonni őket a „kicsinyes” ám a napi életben szörnyen fájó dolgok miatt. A társadalom egyénekből áll, és ez a sok kis rész alkotja a „magányos tömeget” s ezekben a tömegekben kialakulnak a különféle életstílusok, kulturális,gazdasági és egyéb körülmények mély benyomása folytán,s ezektől a sémáktól nehéz megszabadulni és helyretenni a dolgokat ott és akkor amikor ép egy konkrét esetről van szó.

Egy osztályt  mutat be a film, kamaszokat, akik élik a jó világukat, de közben a háttérben a családi dolgok bemutatása nyomán ez a kép már összemaszatolódik, ilyen olyan problémák miatt, és kiderül hogy a látszólagos jólét még nem azonos a boldogsággal is, melyre mindenki vágyik, ahogy arra, hogy bekerüljön valahová, egy csoportba, hogy ne érezze magát kívülállónak,de ennek ára van, mert sokszor olyan dolgokat is meg kell cselekednie, amit lelke mélyén nem akar,de muszáj, máskülönben kiközösítik a látszólag erős,egybetartozó csoportból. Ez a „valahová tartozás” nagyon nagy igény főleg kamaszkorban, mikor keresik helyüket a világban és próbálnak megfelelni a kor adta kihívásoknak,elvárásoknak,követelményeknek, ezen belül azonban saját egójukat,s annak kifejezését a külvilág számára is, hogy ránézésre meg lehessen mondani ő most „mihez is” tartozik, mily szisztémát trendet tart helyesenek.

A filmben a cselekmények néha lassúak,majd gyorsak, a párbeszédek dialógusa csodálatos,és a két főszereplő remekül alakítja feladatát. Van egy srác akit állandóan csesztetnek, megaláznak, lelkileg és testileg is folyamatosan és állandóan bántalmazzák,és ezt tudják, látják a többi osztálytársak is, és a tanárok is de nem vesznek róla tudomást,illetve nem mérik fel eme cselekedetek súlyosságát. Ennek a bántalmazó srácnak lesz egy barátja, aki mellé áll, próbál segíteni neki, eleinte nehezen megy az „egymásra találás” a barátság, mert mindkét félben benne van a félelem s nem ok nélkül, s mikor végre megértik egymást és kiállnak egymás mellett, hol kevesebb,hol több sikerrel, már maga az osztály a „védelmező” srácot is kiközösíti, állandóan megalázzák, megverik, és bizony néha nagyon nehéz nézni a filmben azt a fajta brutalitást amit a bántók okoznak pusztán a bántás öröméért azért hogy lám ők a nagy fiúk : ilyen hideg, lelketlen lélek kiveri a biztosítékot a mély érzésű humanista emberből, és ép ez a jó a filmben, hogy nagyon is durván,naturálisan mutatja be mit érez a bántó és bántalmazott, hogy önkéntelenül is „kinyílik a bicska a kezében” a nézőnek,és odamenne azt bevágódna mint a fél tégla. Sajnos nem csak a fiúk, a lányok is ugyanannyira kegyetlenek, érzéketlenek és látják,élvezik,eltűrik a gonoszkodásokat, a  tettlegességeket, néha van ugyan egy – egy „ezt azért már nem kellene” de gyufalángnyi, és inkább visszavonul az „osztály” burkába.

De egy idő után a sok – sok megaláztatás meghozza a gyümölcsét, és önkéntelenül is felmerül a két sértett barátban hogy most már valamit tenni kellene, főleg azután,mikor bizonyos dologra késztetik ezt a két barátot a többiek előtt, melyeken lányok is részt vettek és nagyon röhögtek,viccesnek tartották a dolgot. A segítő barátnak a barátnője is ahelyett hogy kiállt volna szerelme mellett, inkább támadta és ellenezte azt hogy védelmezi azt a másikat,s inkább az osztállyal értett egyet, ami nagyon elkeserítő.

A főszereplő sértett srác apjának voltak fegyverei otthon. Sokat vitatkozik a két barát tegyék e meg azt amit akarnak vagy ne, mert tudják hogy tettüknek következménye helyrehozhatatlan lesz. Végül is döntöttek, és elindultak az iskolába a fegyverekkel. Drámai hatású ahogy a két srác lassan belép az iskolába, körülnéznek, egymásra tekintenek,  majd bemennek az osztályba,és azonnal lőni kezdenek : természetesen azok halnak meg elsőként akik bántalmazták őket, majd miután az osztályban lövöldöztek,kimentek a folyosóra és ott a már üvöltöző,rohangáló,sikoltozó diákokra is lőttek, sokakat megöltek,másokat megsebesítettek. A rácsodálkozás, a döbbenet, a halálfélelem amit mutat a film hogy mit érez az „osztály” most hogy ők vannak terítéken,drámai hatású és nagyon hűen ábrázolja az arcokat, a mozdulatokat,gesztusokat, a tekinteteket, és ráeszmélnek arra hogy milyen „rosszak” is voltak és volt aki könyörgött hogy ne lője le de lelőtte,mert a főszereplőnek már nem volt választása ebben a történetben. Betelt a pohár, eltervezte mit fog csinálni,és véghez is vitte, nem állt meg. Mikor már kiürült az iskola mert mindenki kirohant, a két barát egymásra nézett,  és ebben a tekintetben annyi minden benne volt, amiről regényt lehetne írni. A főszereplő főbe lőtte magát, öngyilkos lett,de a másik végül is meggondolta magát, és letette a fegyvert, mellyel egykori szerelmét akarta megölni de ő könyörgött életéért.

Mindez elkerülhető lett volna, ha ….a sok ha…a tanárok, diákok, mind felelősek társaik haláláért, mert ők provokálták ki és részt vettek folyamatosan ennek a tettnek a kicsírázásában, mely végül is kibontakozott és véget vetett mindkét fél traumájának.

Ezt a filmet szerintem gimnáziumokban,középiskolákban le kéne vetíteni, mert annyira tökéletesen mutatja be egy történés kialakulását és annak törvényszerű következményeit, melyet elmondani körülményes lenne.

Mi a becsület ? kérdezi a főszereplő a film elején, a végén pedig a barátja azt mondja : azért sem halok meg . És igaza van : „miattuk” haljon meg : igaz, élete immár kettétört.

2014. december 3., szerda

Csalódás


Makovics János : Csalódás

 

Annyi pofon után újra reménykedek,

hogy más lesz majd minden, változik,

de csalódások, lelki kiborulások mik

érnek újra és újra bumerángként, kiktől

nem vártam volna, hogy újra és ismét

megteszik, tudva hogy mennyire fáj.

Nem értem ezt a megcselekedést :

mért teszik, mi jó ebben nekik, hogy

mókuskerékként mindig becsapnak,

átvernek,kihasználnak, jaj istenem,

belefáradtam már de nagyon…..

Csalódások sora életem láncszemi,

s már tényleg nem is akarok hinni

senkiben, elvonulok, kivonulok az

„életből” Robinsonként élve, mert

jobb a magány, mint az újabb csalódás.

ÉJ


Makovics János : Éj

 

Holdvilág ontja fényét, nincs sötét :

csillagokkal teleszórt az esti égbolt.

Varázslatosan gyönyörű melyet senki

nem tud lefesteni, mert semmi nem

adja vissza a valóságképet, melyet

adat, s látatva is meglátja ki felnéz,

túl mindenen ,mely fájó, kínzó

érzelem, s romantikus lélekkel

megáldott nem tud csak úgy

lenni, néha bizony ki kell menni,

sétálni a csendes kihalt utakon,

vagy a mezőn , ki hol lakik, mert

meg kell tapasztalni időnként a

természet csodás lényét, mert

így érthetjük meg igazi szépségét.

2014. december 2., kedd

Kurt Cobain naplója


Kurt Cobain naplója

 

Sokan írtunk gyerekkorban naplót: aztán abba hagytuk. De vannak emberek akik egész életükben írtak naplókat, jegyzeteket, és ezek nagyon sok mindent elárulnak azon személyekről, akiket másmilyennek képzelünk saját világunkban, mint amilyenek a valóságban voltak. Nagy művészekkel együtt élni nagyon nehéz a közeli hozzátartozóknak, ezt tudjuk számtalan életrajzi regényből, mert a valóságban sokszor teljesen más emberként éltek a négy fal közt mint a nyilvánosság előtt ahol kialakult róluk egy igaz vagy hamis kép, mely a közönségben élt, légyen az színész,zenész vagy író illetve  bármi más, aki valamit alkotott embertársainak, bízva abban hogy továbbgondolkodásra készteti őket alkotásuk.

Kurt Cobain élete rejtélyes és nyitott egyben. Sok a pletyka, az ellentmondás, az ilyen – olyan hozzáadás elvevés élettörténetéből, és mindenki a maga szemszögéből emlékszik és idézi fel a vele való kapcsolatot, melyet sokszor nem kell készpénznek venni, mert főleg halála után sokan nyilatkoztak olyan dolgokat,melyek megkérdőjelezhetőek. Számtalan dokumentum film készült  vele élete során és halála után is mint ahogy lenni szokott, de hogy igazából ki is volt valójában, hogy mennyire szerteágazó egyénisége volt, azt egyrészt saját életével bizonyította, tehetségével zenéjével, annak szövegeivel , ugyan akkor egyéni életének halmozott problémái már jelezték hogy élete tragikus lesz,ahogy ez be  is következett sajnos.

Naplóját jó hogy kiadták, hiszen ebből sok mindent megtudhat az ember, ugyan akkor ki is ábrándulhatnak egyesek, ahogy lenni szokott, mert egy rajongó elvakult rajongásának tárgyával, és ha olyasmit hall ,olvas, lát róla, ami számára meghökkentő,akkor előfordulnak pálfordulatok, sok ilyet tapasztaltunk már.

Varázsa, vonzereje és máig ható jelenléte nem érdemtelen, hiszen óriási egyéniség volt,de mégis is „csak” ember, aki küszküdött azért hogy híres zenész legyen, mikor pedig már az lett, akkor az volt a baja hogy nem tudta feldolgozni mint oly sokan rajta kívül azt a fajta „kétlakiságot” amit a rajongók és a zeneipar „rákényszerített” és azt a fajta belső hangok kitörését, amit ő szeretett volna a maga eszközeivel, a maga egyszerűségében, és a nagy arénák helyett csendesebb klubokban fellépni a zenélés öröméért és azt tenni és úgy élni ahogy igazából szerette volna, Nehéz egy  világsztárnak az élete : kimegy az utcára, fotósok hada, riporteke a nyomában,  nap mint nap így élni..bele se gondolnak sokan hogy híresen lenni nem is olyan nagyon jó, mert megszűnik a magánélet, melyre egy idő után visszavágyik a befutott. Paradox dolog de mindenkinél így van : szeretne híres lenni, aztán már nem annyira, mert terhes számára és meggátolja saját egyéni életét, ráadásul már sokszor nem is teheti azt amit igazán akarna, szeretne, mert a zeneipar a tőke, a szerződések nyomást gyakorolnak rá,és kiszolgáltatottá válik annak a „rendszernek” ami ellen anno harcolt.

Naplót olvasni mindig érdekes dolog, sok újat tudhatunk meg, nagy és kis dolgokat egyaránt. A sorok közül előbújik maga az ember, aki annyiban más,hogy alkotó,aki szeretne valamit közölni másokkal, örömét,bánatát,szerelmét,barátságait megosztani úgy hogy az másoknak is hasonló érzéseket, gondolatokat okozzanak, és dúdolgatják magukban a slágereket.

Szomorú dolog hogy Cobain özvegye perben és haragban áll az együttes egykori tagjaival a pénz, a hatalom, a hírnév, a botrányok…sok témát kapnak a bulvárlapok, de a naplóból egy mélyen gondolkodó, a világra nyitott és azon segyteni szerető ember sorait olvashatjuk, melyek önmagukért beszélnek, feketén fehéren.

Cobain neve fogalom, mely megmarad mint oly sokaknak,és az évek múlása nem koptatja zenéjét, annak szövegeit, mert egyetemes értékű, mely minden embert érint, megérint, aki gondolkodik saját és a világ sorsáról,