Makovics János : Az osztály

Makovics János : Az osztály

 

Ez a film nagyon érzékeny témát feszeget, és olyan problémahalmazt egyesít magában, mely összességében érinti magát a társadalmat, mert láncszemekként gyűrődnek a történések fokról fokra, ahogy a láz emelkedik fölfelé a beteg testben. Itt is a „beteg” társadalom bemutatásáról van szó, arról a nagyfokú Camusi közönyről, mely sajnos „trendi” lett ma már, mert az „önmegvalósítást” helytelenül értelmezik, és azt hiszik megtehetnek mindent mert úgysem fogják felelőségre vonni őket a „kicsinyes” ám a napi életben szörnyen fájó dolgok miatt. A társadalom egyénekből áll, és ez a sok kis rész alkotja a „magányos tömeget” s ezekben a tömegekben kialakulnak a különféle életstílusok, kulturális,gazdasági és egyéb körülmények mély benyomása folytán,s ezektől a sémáktól nehéz megszabadulni és helyretenni a dolgokat ott és akkor amikor ép egy konkrét esetről van szó.

Egy osztályt  mutat be a film, kamaszokat, akik élik a jó világukat, de közben a háttérben a családi dolgok bemutatása nyomán ez a kép már összemaszatolódik, ilyen olyan problémák miatt, és kiderül hogy a látszólagos jólét még nem azonos a boldogsággal is, melyre mindenki vágyik, ahogy arra, hogy bekerüljön valahová, egy csoportba, hogy ne érezze magát kívülállónak,de ennek ára van, mert sokszor olyan dolgokat is meg kell cselekednie, amit lelke mélyén nem akar,de muszáj, máskülönben kiközösítik a látszólag erős,egybetartozó csoportból. Ez a „valahová tartozás” nagyon nagy igény főleg kamaszkorban, mikor keresik helyüket a világban és próbálnak megfelelni a kor adta kihívásoknak,elvárásoknak,követelményeknek, ezen belül azonban saját egójukat,s annak kifejezését a külvilág számára is, hogy ránézésre meg lehessen mondani ő most „mihez is” tartozik, mily szisztémát trendet tart helyesenek.

A filmben a cselekmények néha lassúak,majd gyorsak, a párbeszédek dialógusa csodálatos,és a két főszereplő remekül alakítja feladatát. Van egy srác akit állandóan csesztetnek, megaláznak, lelkileg és testileg is folyamatosan és állandóan bántalmazzák,és ezt tudják, látják a többi osztálytársak is, és a tanárok is de nem vesznek róla tudomást,illetve nem mérik fel eme cselekedetek súlyosságát. Ennek a bántalmazó srácnak lesz egy barátja, aki mellé áll, próbál segíteni neki, eleinte nehezen megy az „egymásra találás” a barátság, mert mindkét félben benne van a félelem s nem ok nélkül, s mikor végre megértik egymást és kiállnak egymás mellett, hol kevesebb,hol több sikerrel, már maga az osztály a „védelmező” srácot is kiközösíti, állandóan megalázzák, megverik, és bizony néha nagyon nehéz nézni a filmben azt a fajta brutalitást amit a bántók okoznak pusztán a bántás öröméért azért hogy lám ők a nagy fiúk : ilyen hideg, lelketlen lélek kiveri a biztosítékot a mély érzésű humanista emberből, és ép ez a jó a filmben, hogy nagyon is durván,naturálisan mutatja be mit érez a bántó és bántalmazott, hogy önkéntelenül is „kinyílik a bicska a kezében” a nézőnek,és odamenne azt bevágódna mint a fél tégla. Sajnos nem csak a fiúk, a lányok is ugyanannyira kegyetlenek, érzéketlenek és látják,élvezik,eltűrik a gonoszkodásokat, a  tettlegességeket, néha van ugyan egy – egy „ezt azért már nem kellene” de gyufalángnyi, és inkább visszavonul az „osztály” burkába.

De egy idő után a sok – sok megaláztatás meghozza a gyümölcsét, és önkéntelenül is felmerül a két sértett barátban hogy most már valamit tenni kellene, főleg azután,mikor bizonyos dologra késztetik ezt a két barátot a többiek előtt, melyeken lányok is részt vettek és nagyon röhögtek,viccesnek tartották a dolgot. A segítő barátnak a barátnője is ahelyett hogy kiállt volna szerelme mellett, inkább támadta és ellenezte azt hogy védelmezi azt a másikat,s inkább az osztállyal értett egyet, ami nagyon elkeserítő.

A főszereplő sértett srác apjának voltak fegyverei otthon. Sokat vitatkozik a két barát tegyék e meg azt amit akarnak vagy ne, mert tudják hogy tettüknek következménye helyrehozhatatlan lesz. Végül is döntöttek, és elindultak az iskolába a fegyverekkel. Drámai hatású ahogy a két srác lassan belép az iskolába, körülnéznek, egymásra tekintenek,  majd bemennek az osztályba,és azonnal lőni kezdenek : természetesen azok halnak meg elsőként akik bántalmazták őket, majd miután az osztályban lövöldöztek,kimentek a folyosóra és ott a már üvöltöző,rohangáló,sikoltozó diákokra is lőttek, sokakat megöltek,másokat megsebesítettek. A rácsodálkozás, a döbbenet, a halálfélelem amit mutat a film hogy mit érez az „osztály” most hogy ők vannak terítéken,drámai hatású és nagyon hűen ábrázolja az arcokat, a mozdulatokat,gesztusokat, a tekinteteket, és ráeszmélnek arra hogy milyen „rosszak” is voltak és volt aki könyörgött hogy ne lője le de lelőtte,mert a főszereplőnek már nem volt választása ebben a történetben. Betelt a pohár, eltervezte mit fog csinálni,és véghez is vitte, nem állt meg. Mikor már kiürült az iskola mert mindenki kirohant, a két barát egymásra nézett,  és ebben a tekintetben annyi minden benne volt, amiről regényt lehetne írni. A főszereplő főbe lőtte magát, öngyilkos lett,de a másik végül is meggondolta magát, és letette a fegyvert, mellyel egykori szerelmét akarta megölni de ő könyörgött életéért.

Mindez elkerülhető lett volna, ha ….a sok ha…a tanárok, diákok, mind felelősek társaik haláláért, mert ők provokálták ki és részt vettek folyamatosan ennek a tettnek a kicsírázásában, mely végül is kibontakozott és véget vetett mindkét fél traumájának.

Ezt a filmet szerintem gimnáziumokban,középiskolákban le kéne vetíteni, mert annyira tökéletesen mutatja be egy történés kialakulását és annak törvényszerű következményeit, melyet elmondani körülményes lenne.

Mi a becsület ? kérdezi a főszereplő a film elején, a végén pedig a barátja azt mondja : azért sem halok meg . És igaza van : „miattuk” haljon meg : igaz, élete immár kettétört.