2014. december 20., szombat

Makovics János : Az utolsó nap


Makovics János : Az utolsó nap.

 

Bár az emberek többsége, érthetetlen okból, nem szeret az elmúlásról,a halálról beszélni, úgy tesz mintha örökké élne és csak akkor szembesül evvel a dologgal ha érintett, de próbálja „eltolni” magától ezt a érzést, mint egy rossz álmot, vagy betegséget, amit nem szeret de mégis elkap olykor,  Pedig a halál, mások halála befolyással van életünkre, attól függően mennyire állt közel hozzánk, milyen érzelmi és lelki kapcsolatban voltunk, s mik azok az események térben és időben melyek az elhunythoz kötöttek. Ezek a személyes halálélmények, traumák minden embert máshogyan érintenek és dolgozzák fel, hiszen különbözőek vagyunk s ki – ki magának kell hogy megküzdjön egy halálesettel.

Azonban vannak olyan halálesetek, melyek konkrétan nem személyesen érintenek, mivel az elhunytat „csak” látszólag ismertük,műveik alapján : zenészek,színészek,festők, írók,költők, operaénekesek,szobrászok vagy bármi más jellegű , melyek valamit alkottak és ezáltal gazdagították az emberiség szellemiségét és hatással voltak emberekre, akikben sokáig élt – él az amit alkotott az a valaki bármilyen műfajban, ami őt magát megfogta.

Nos ez a „mások halála” is ugyanannyira érinthet mégis, ha az alkotó  művei annyira belénk ívódtak és annyi mindent „adattak” műveik által. Így bár személyesen nem ismerhettük őket, mégis „ismeretlen ismerős”, akiknek elhalálozása megérinti lelkünk,és ugyan olyan fájdalmat, szomorúságot tudunk érezni mint ha egy közeli barát távozott volna.

Van egy nagyon érdekes, tanulságos, remek filmsorozat, „Az utolsó nap” címmel, mely híres emberek utolsó napjait mutatja be eredeti hang és kép anyaggal, interjúkkal, konkrét eseményekkel, és a legkülönfélébb emberekról, Kurt Cobaintól kezdve Hemingway-ig,de politikusokról is vannak részek, melyek szintén érdekesek a maguk szempontjából. Az a jó ezekben a részekben,hogy abszolút de objektíven mutatja be a dolgot, nem misztifikál és nem kritizál, nem mond véleményt, nem tesz semmilyen álláspontot, egyszerűen „csak” feldolgozza a filmben szereplő emberek utolsó napjait, hogy milyen volt, mit csináltak, hol voltak, hogyan történt a haláluk, és hozzátartozók, ha vannak még, barátok,ismerősök nyilatkoznak, szakemberek is, és roppant tanulságos ,megindítóan szépen bemutatott film még szomorúságában is, és a halált, az elmúlást mint az élet részeként mutatja be, tényleg objektíven.

Ezen emberek a „híresek” elhalálozása a mi életünket is befolyásolja. Mikor a hírekben halljuk hogy ez vagy az meghalt, akit szerettünk,kedveltünk, természetes hogy megdöbbenünk és sajnáljuk, ha tehetjük elmegyünk a temetésére is, de mindenkép egy pillanatra „megállítja” az időt számunkra és a napi rohanásban rágondolunk az élet elmúlására, s egyben saját halálunkra is, Hogy nekünk mikor jön el „az utolsó nap” : nem tudhatjuk, lehet ma, lehet húsz év múlva,de egyszer eljön, ha csak nem hívjuk akarattal, de akkor az lesz az utolsó nap. A mi utolsó napunkról nem fognak filmet készíteni, a hírekben sem mondják be, de valamilyen szinten vallásoktól függetlenül a halál „összeköt” minket, mert ez az egy amit mindannyian megtapasztalunk majd, éljünk bárhol is a világban, bármilyen körülmények közt, ezt senki nem kerülheti el. A folytatás „meglepi” lesz majd.

Az utolsó nap : a you toubon láthatók, érdemes megnézni ezeket (is).

https://www.youtube.com/watch?v=QFLKNoq8d_U&index=4&list=PLLOgv_jvhZZPKfwOG7d2hBedgpzrmrZnf

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése