2015. december 30., szerda

2015. december 26., szombat

No comment

No comment

Így van

Így van

Mondom én is

Mondom én is.....

Kesztölci Hírnök.2015.december.IX.évfolyam..3.szám Interjú

Kesztölci Hírnök. 2015.december.IX.évfolyam.3.szám
Interjú Makovics Jánossal

2015. december 25., péntek

Új év



Makovics János : Új év
 

Új év, új remények, vágyak,tervek, avagy mégsem ? Naivak lettünk, kiégettek, reményveszettek sokan, okkal sajnos, és már nem bízunk abban hogy az új esztendő békésebb, szertehetőbb lesz. Béke & szerelem ! A nagy tenni akarások, a változtatás hogy emberibb és élhetőbb legyen a  világ melyben élünk, ma már nem reális dolog. Pusztítjuk létünket, a Földünket, tudatosan, és mi kis emberek szinte semmit nem tehetünk, mert a monopóliumok hatalmában élünk, kiszolgáltatva és a napi életben is, kicsinyes irigykedések, munkahelyi,baráti konfliktusok mókuskerekeiben, mindig félre értve a másikat, pedig egy nyelvet beszélünk, mégsem értünk szót. Mitől is lenne szebb az új év mint az előző volt ? Egyre rosszabb minden, minden tekintetben az „átlagembereknek” : magyar honban különösen, demokráciából diktatúrába mentünk,  és a szegénység amibe beleléptünk, mint a mocsár egyre lejjebb húz sokunkat, és „nem hagyunk senkit az út szélén” csak belerúgnak hogy az útszéli árokban dögöljön meg. Beteg , rokkant, szegény ,tanulatlan,  törtetni, vállalkozni képtelen vagy ? Akkor „selejt” vagy a társadalomnak, nem profitálsz semmit, csak nyűg vagy a nyakunkon akit el kell tartanunk. Létbizonytalanság, szabadságjogok tiprása napról napra, mindezek nem valami inspiráló jövőképek . Nem csoda hogy annyi fiatal, középkorú hagyja el „kalandvágyból” az országot, és akik most tanulnak főiskolán, egyetemen, többségüknek az a jövőképe hogy elmegy ebből az országból. Jól teszik, nem , ki tudhatja, hiszen oly sokrétű dologból áll össze ez a tényező, de az biztos hogy ezért az adott kormány a felelős, mely „kereszténydemokrata” de olyan messze van a kereszténységtől mint Makó Jeruzsálemtől ahogy mondani szokták. Korrupció, lopások,csalások, seggnyalások hogy előbbre jussanak és letiporják a másik embert, megalázzák ,kisemmizik, csoda hogy naponta négy ember vet véget önkezével, de ennél többen vannak öngyilkosok csak „balesetnek” álcázzák hogy így kíméljék meg hozzátartozóikat a  „szégyentől”.

Béke és szeretet. Szép szavak, amiknek jelentősége elhalványult  mint egy régi kézirat, ahogy a becsület, tisztesség, összefogás, ezek a szavak elkopnak mint ruháink, s helyettük új szavak jönnek, melyeknek értelmük semmi, csak önmaguk szellemi alultápláltságát bizonyítják,de ők a „trendik” kik tudják mitől döglik a légy.

Nihilisták vagyunk ? Sötéten látunk ?  Pedig a nap kisüt, a ég csodálatos színekben, a természet is a négy évszak szerint gyönyörű, ahogy a csillagos ég, a telihold, a hegyek, erdők, völgyek, kis falvak s nagyvárosok, a látnivalók sokasága…sok van mi csodálatos ,de vészesen romlik minden, szimbólikusan és tárgyszerűen is.

És szerte a világon. Túlnépesedett a Föld, hétmilliárdan vagyunk s a  Föld ötmilliárd embert képes eltartani, 20-50 év van a kék bolygónak ha így folytatódik.  És miért is változna valami ? Ahhoz radikális döntéseket kellene hozni, amit viszont az emberek a választópolgárok nem viselnének el, így a  politikusok nem hozzák meg a szükséges döntéseket, s elpusztítjuk magunkat. Minden civilizáció tönkrement, elsüllyedt,  az egyiptomiaktól kezdve az inkákig, és ha a Föld elpusztul,akkor a ma még megmaradt pár „őskori” viszonyok közt élő természeti népek azok,akik majd újra be fogják népesíteni ezt a bolygót, mert ők még tudnak a természettel, a természet adta javakból élni, ahogy teszik ezt most is, és amit Peter Jahoda : Az őskor utolsó tanúi című könyvében olyan világosan kifejtett, bizonyított. Mi „odavagyunk” önmagunk technikai vívmányaitól, de messze kerültünk az élet egyszerűségétől. Már nem ismerjük a füvek,fák, bogarak, állatok, a csillagok és a felhők „értelmét” s nem tudnánk életben maradni ha máról holnapra  egy őserdő közepén vagy sivatagban találnánk magunkat. A természeti népek életben maradnának, tudnak változni,  ismerik és értik a természet törvényeit, mi pedig az okos telefonunkkal és atombombáinkkal nem tudnánk túlélni a természet pusztulását, a vizek, tengerek, az erdők ,mezők alapjaiban történő megváltozásának következményeit. Egy istenség sem fog lejönni és megmenteni a Földet, a vallás csak egy „hatalom” mint a politika,  aminek nevében meggyalázták az emberiség csodás kultúráit, és a mai napig is isten pénze sem elég nekik”, bár a mostani pápa végre „igazi” keresztény, aki megpróbálja megreformálni azt a sok elcseszettséget, ami korábban véghezvittek.

Szép új világ : új év jön, születnek, meghalnak, élnek bele a világba az emberek, család,munkahely, barátok ez az „élet” szerte a világon, és ma már együtt kell élni a terrorral, hogy bárhol, bármikor emberek tucatjai halhatnak meg egy  elképzelt ideológia miatt, ahogy mondani szokták, „járulékos veszteségek” lehetünk, mert mit számít ma már egy emberélet, főleg ha nincs semmije, se pénze, hatalma, akkor csak „alkatrész” a nagy „gyárban” mely újratermeli a haszontalan dolgok tucatjait, elveszítve önmagát, mert élnie kell .

Béke és szeret : szép szavak, szép remények. Mondják majd az újévi beszédeket, melyeket ők maguk sem hisznek de „szokás” ilyet tartani, ahogy esküvőt, temetést, és sok más dolgot amik felszínesek, képmutatók, de el hisszük saját hazugságainkat is, mert máskép elviselhetetlen lenne az élet.


Nem vagyok egyedül abban, hogy nem látok reális esélyt arra, hogy a jövő év szebb, jobb, emberibb lesz , sőt….de még élünk, vagyunk, magunknak, másoknak, és vannak percek, órák, mikor jól érezzük magunkat. Ennyi ami marad, ami realitás, és próbálunk alkalmazkodni, s megmaradni annak akik vagyunk, hűek önmagunkhoz,  igaz, egyre kevesebben. De a remény mint betlehemi csillag ragyog még, és mivel semmi sem biztos ma már, így elképzelhető, hogy talán lesz valami változás is.

Meglátjuk, megéljük, megtapasztaljuk majd az új év adta hétköznapokat. Béke és szeretet, reméljük valami marad még belőle, nekünk és bennünk.

 

 

Karácsonyi versem

https://www.facebook.com/Litera-Túra-Irodalmi-Művészeti-és-Kulturális-Magazin-855068047918168/?fref=nf

Új verseim

Új verseim
http://www.napsziget.hu/elsokozles/

2015. december 23., szerda

Szenteste - egyedül ?


Makovics János : Szenteste,  egyedül ?

 

Karácsony a „szeretet” ünnepe (?) a család, a szent család, ha minden jól megy összejönnek a testvérek, nagyszülők, unokák, egymásnak adják az ajtókilincset mint lépteik nyomát , letudva a szükséges „vizitet” és vagy örülnek avagy bosszankodnak ilyen olyan dolgok miatt, hogy ki mit mondott, hogyan, miért, és jó ha nem vesznek össze. Általánosan elfogadott „nézett” hogy karácsonykor együtt kell lennie a családnak, és ha van valaki aki egyedül él, meg kell hívni  vendégségbe, mert milyen dolog az, hogy valaki az évnek ezen csodás napján egyedül legyen, főleg ha mások is tudják, megtudják, és akkor megy a rosszmájú pletyka, hogy na lám ezek se törődnek a magányos emberekkel, akik nem biztos hogy öregek és betegek, hisz egyre több a magányos, egy3edóül élő középkorú, fiatal, akarva vagy nem akarva, az most lényegtelen.

Szenteste, egyedül : mi ebben a „rossz” ?  Egy barátom hosszú évek óta direkt mindig egyedül tölti a szentestét , nem megy sehová, pedig mehetne, és ő se hív senkit  magához, annak ellenére hogy nagy a baráti köre.

Teljes  mértékben megértem  : ahogy elmeséli miként zajlik le a szenteste, hát az felér egy wellnes hétvégével ! Csodálatosan megtervezi,  beosztja idejét, nyugodtan, elmélázgatva, senkihez nem alkalmazkodva, önmagáért, saját hangulatának megfelelően kidíszíti a szobát, igazi karácsonyi hangulatot varázsolva, közben szól halkan  háttérben a karácsonyi dal, dúdolgat közben, tesz, vesz, újabb ötletek jutnak eszébe, improvizál a megszokott dolgok mellett, és a percek repülnek mintha valaki  hajtaná őket. Az előző nap előkészített ünnepi vacsorát saját maga szolgálja fel a gyönyörűen megterített asztalon, égnek a  gyertyák, a karácsonyfát is feldíszíti lassan, nyugodtan, nincs veszekedés, morgolódás hogy most ezt nem ide  és nem oda és nem úgy, nincs zsörtölődés, erőltetett mosoly, csak az igazi meghitt csendes várakozás,  mely lelkét átjárja,  és beragyogja önön fényével a  szobát.  Elborozgat,  kávézgat vacsora után, csillagszórókat gyújt meg, illatuk messze terjeng és átjárja az egész lakást, leül nagy füles foteljébe, olvasgat karácsonyi verseket, néha kinéz az utcára  ahol egy- egy autó elsuhan, és  a neonlámpa fénye sejtelmesen bevilágítja nappaliját.  Igazi nyugalom, béke, meghittség amiben van. Nem kell alkalmazkodnia, beszélnie, mást hallgatnia, önmaga hangját hallja,  eltársalog magával, nézegeti a régi fényképeket,  ide- oda rakosgatva bele – bele olvas könyvekbe, egyik szobából a másikba megy, élvezi a léleknek azt a ritka meghitt pillanatát, ami annyira hiányzik a hétköznapok malmaiban. Egyedül van, de még sincs : emlékeit felidézi, a jókat, szépeket, mosolyog magában, közben eszeget a  süteményekből kávét iszik, elnyújtózik a kanapén, és megleli a betlehemi csillagokat,  a három királyokat, a régmúlt idők mesebeliségeit,  melyeken  felnőtt, és a sok filléres emléktárgyak melyeket kapott és hozott világjáró útjai során, eszébe jutatja hogy a Földön sok helyen hasonlóan telnek az estek, bár sajnos vannak voltak és lesznek helyek ahol nincs ünnepi asztal és a külső világ sem békés, és ép ezért jobban tudja felfogni azt a kiváltságos helyzetet, amiben él, hogy van fedél a  feje felett, kényelmes, meleg lakása, enni-inni valója, és képes teljes egészében átadnia magát a szentestének úgy,  hogy valóban átéli, érzi ennek a napnak a lényegi mondanivalóját, és lelkileg is felfrissül,megtisztul. 

Ahogy elszokta mesélni egyedül szentestéjét, bevallom „irigység” fog el, és egyszer az életben én is szeretnék  EGYEDÜL lenni szenteste, mikor nem kell senkihez, semmihez alkalmazkodni, mikor önmagam szabhatom meg miként és hogyan teljen az ünnep, melynek varázs mindig megtörik sajnos valamilyen pitiáner dolog miatt, és akkor már oda a karácsonyi hangulat varázsa, meghittsége, és csak az alkalmazkodás, a helyzetnek megfelelő viselkedésre kell figyelni,, nehogy még rosszabb legyen az, ami már amúgy is „oda lett”  .

Szenteste egyedül szoktál lenni ? – szokta mondani barátom mikor szóba  kerül és sajnálják hogy szegényke  magában van mikor….holott pont ebben a magányban tud kiteljesedni és megcselekedni mindazt,  amit igazán érez,gondol, szeret,  mert csakis önmagának  tartozik elszámolással, miként és hogy tesz dolgokat szenteste.

Ahogy meséli szokta, újra élem, és átérem annak az éjszakának a valódi varázsát,, szinte túlságosan is romantikus mibenlétét, és bár vannak akik egyedül vannak és fáj nekik s rosszul érzik magukat, nem tudják feltalálni és meglelni ennek a napnak a lehetőségét. 

Szenteste egyedül : nem rossz,  ha  az ember ráhangolódik  és tudja, akarja  is ezt. Minden rajtunk múlik, mivé tesszük ezt az estet. Családban is lehet egyedül lenni, sőt, az sokkalta fájdalmasabb mint a tényleges magány, mert rádöbben az ember arra,  milyen felszínes, képmutató is a „család”, tisztelet a kivételnek.

Remélem, megélem egyszer én is  azt, hogy  szenteste egyedül legyek. tudom, érzem, még ha ez most „durvának” hangzik is, hogy az  lenne életem legszebb szentestéje.

2015. december 22., kedd

Visszavonultság


Makovics János :  Visszavonultság

 

Nem vagyok egyedül tudom,  mert mások is mondják, még ha meg sem cselekszik,  de gondolati síkon eljátszanak a gondolattal, hogy visszavonulnak a világtól, mert megcsömörlöttek, befásultak, és megunták az egyformaságot, minden tekintetben. Van egy film az „Út a vadonba” ami valóságos történet alapján készült, ami arról szól hogy egy amerikai felső középosztálybeli fiatalember az egyetem elvégzése után fogja magát és elmegy a vadonba, közben kalandok sorát éli át,ám végül belehal tettébe,

Ilyen drasztikus változást  nem sokan akarnak, és nem is véglegesen, de sokakban felmerül a gondolat, milyen jó lenne elmenni valahová, akár itthon egy kis tanyára, ahol rusztikus  életmódot folytathat, ahol víz, villany jó ha van,de az se baj ha nincs, de televízió, mobiltelefon, internet s hasonlók nem kellenének, csak az alapvető életben maradási dolgok, ruhák, élelmiszerek, szerencsére ma már oly sokféle konzervek, levesek, tejek s miegymások vannak, amik hűtés nélkül is hónapokig elállnak, így aztán nem kell boltba menni, emberek közé, és teljesen magányos Robinzonként tudnak élni, ha nagyon akarnának. Nem érdekli, mi van az országban, a nagyvilágban, amolyan tudatlanság vagy jobban mondva „közönyösségi szintségben” élnek, mely csak az alapvető puszta emberi létezés megélését eredményezi. Hiszen igazából nincs is szükség arra sok információra ami árad az emberekre a médiából, melyeknek nagy része úgyis hazugság, mellébeszélés, mert a  politika mocskos,embertelen álszent dolog, ami gondolkodni akar az egyén helyett,  megmondva mi a helyes a követendő példa, és az úgynevezett elfogadott társadalmi normák, amikhez igazodni kell. Nos, az ilyenekből van elegük sokaknak, és szeretnének elvonulni a világtól, egy időre legalábbis, pár hónapra, hogy feltöltődjenek, szembenézzenek önmagukkal, múltjukkal, és elgondolkodjanak olyan dolgokon, amik  a napi rohanásokban ritkáén fordul elő. És hogy részesei legyenek az életnek olyan szempontból, hogy a természetben élnek, összhangban vele, látva, érezve, saját bőrükön tapasztalva a természet sokszínűségét. A reggeli  napfelkeltét, az éjszaka csillagit, a végtelen mezők virágjait, a hegyeket, a patakokat,, mindazt ami körülveszi őket itt abban a közegben ahol élnek, békében, csendben, nyugalomban. Nem kell rádió, cd, dvd, mp3 miegymás, a természet megadja a muzsikát, madarak ,a szél, az erdő hangjai, nem csendes a természet, tele van csodás hangokkal, csak meg kell hallani, oda kell figyelni, nem adja csak úgy magát, a természetben az a csodás hogy csak az arra érdemes veszi észre, látja amit látni kell, hallja mit hallania kell, és érezni azt a csodás összhangot, hogy minden összefügg egymással, ahogy a nappal az éjszakával, egyik sem lehet meg a másik nélkül.

Önzés lenne az ilyen visszavonultság ? Hátrahagyva barátokat, családot,  ismerősöket, munkahelyet, a megszokottság lagymatag biztonságát ? Mindenki maga dönti el, mit szeretne, és minden meghozott döntésnek ára van, mert semmit nem adnak ingyen, Öröm, fájdalom, siker, veszteség, mind – mind feldolgozandó, mellyel törődni  kell, ha akarunk ha  nem, mert bennünk van, mi hordozzuk minden csíráját, mely aztán kihajt vagy elpusztul, attól függően miként állunk hozzá, mennyi az akaraterő, a kitartás, hogy amit elterveztünk – határoztunk, azt mennyire tudjuk a hétköznapjainkban realizálni a valóság talaján. Mert két lábon állunk, és  mehetünk jobbra, balra, előre, hátra, körbe – körbe, de bármit is cselekszünk, mindenért mi felelünk. 

Visszavonulni elméletben könnyű, gyakorlatban már nem. Kevesen vannak akik ezt teszik, ez a világ amiben élünk nagyon  belénk ívódott, és egy nap nagyon hosszú, ha semmi más nincs, csak a természet amiben élünk, ami körbevesz, és  a napi tevékenységek elvégzése csak pár óra, a többi nagyon hosszúnak, uram bocsá, üresnek tűnhet, ha nem tudjuk önmagunk lefoglalni, gondolatainkkal, és beleolvadni a természetbe mint az állatok, de nem állati szinten. Könyveket lehet vinni, kell is, avval sok idő elmegy , ahogy hagyományos írógéppel, hogy leírjuk amit érzünk, gondolunk, ezek még beleférnek a visszavonultság anyagiasságába, de rádió,tévé az már nem, mert megzavar, káoszt hoz  a csendbe, mely sokkalta hangosabb mint az  a hangzavar, amiben élünk általában.

Visszavonulni pár hétre, hónapra, jó dolog, jó lenne, kinek milyen a vérmérséklete, anyagi lehetőségei. Van aki az Alföldre megy egy elhagyatott tanyára, kibéreli,  állatokat tart, veteményest, van aki ha jobban áll anyagilag, távoli helyre  megy, egy indiai tengerparti kis faluba  ahol minimális az infrastruktúra, vagy tunéziai  nomádok, amazóniai indiánok közé megy, vagy Tibetbe kolostorba, megtapasztalva más fajta életet, rádöbbenve arra, mily sok színű is a világ, és milyen sivár a mi oly nagyra tartott civilizációnk ,mely látszólagos humanizmusban él, hiszen naponta tiporja sárba az emberi jogokat, a jóságot, szeretett, a humanizmust,  és csak a pénzt, a karriert tekinti célnak, pedig nagyot tévednek. A klinikai halálból visszatérő emberek alapjaikban változnak meg, mert rájönnek arra, hogy mi is az élet valódi értelme, lényege, és tudják hogy nem azért születtek a Földre hogy javakat gyűjtsenek, anyagiakat, hanem hogy embertársaikkal legyenek jók, emberségesek, tudjanak beszélgetni a beszéd öröméért,  együtt lenni, értelmes dolgokat cselekedni melyek összhangban vannak a természettel, és meglátják, felfogják, tapasztalják mindazt, hogy mi is az élet igai értelme.

Ezért jó visszavonulni, vagyis jó lenne ha erre lehetőség lenne mindenkinek, mert ha trauma  éri, másfajta életvitel, akkor rádöbbenhet arra, hogy mi is létének igazi értelme. De sajnos kevesen vannak akik ezt megteszik, tehetik,  mert a világ nem erre predestinál, hanem az anyagi javakat teszi előtérbe, és a karriert, a valakivé lenni hamis illúzióját, s mikor eljön az utolsó óra életében, rádöbben arra, hogy bizony  inkább embertársaikkal kellett volna többet lenni, fogalakozni, nem pedig harácsolással, üzlettel, mely felemészti azt, aki valójában, egyéniségét, személyiségét.

Visszavonulni kéne, néha, mindenkinek. Másképp látnák utána saját életüket.

Új év, na és ?



Makovics János : Új év, na és ?

 

Néha  komikusan röhejes, némelyek milyen  cirkuszt csinálnak az új év alkalmából. Pedig igazából nincs jelentősége, egyik nap olyan mint a másik, és a fogadkozások, ígérgetések melyeket egyesek fogadnak, elpárolognak mint a köd. Szilveszter megünnepli, mondjuk rendben, szükség van az ember életében ünnepekre, mert ezek emlékeztetnek bizonyos dolgokra, de szeretnek túlzásokba esni,s bár ebben sem vagyunk egyformák, ami persze oké, hiszen sokszínűségünk alapja a társadalomnak,de….emlékszünk mennyire meg volt bolondulva a világ mikor jött a 2000.-dik év, hogy jaj jön a világvége, micsoda káosz,rémület uralkodott, s némelyek teljesen begolyóztak, aztán viselték tetteik  következményeit, mert bizony nem lett világvége sem természetileg sem vallásilag, egy istenke se jött hozzánk, és a természeti csapások amik történtek, azoknak megvoltak a maguk törvényei, melyeket sajnos mi emberek erőltettünk ki káros tevékenységünk tömkelegeivel és folytatjuk a mai napig is Földünk pusztítását.

Új év jön, új számot kell íni, naptárakat kell venni, de ezek aprólékos tevékenységek, alapjaiban őszintén megmondva,semmi nem változik. Áremelkedések, az igen, hungarikum lehetne ez is ha már ennyire benne vannak némelyek „magyarosított” tudatállapotukban, de olyat nem nagyon hallani, hogy azt fogadják, na az új évtől kezdve nem fogok hazudni,lopni,csalni, irigykedni,paráználkodni, hűtlenkedni, másoknak testi lelki szenvedést és kár okozni….csak olyanokat hallani hogy leszokik a dohányzásról, az italról, a narkóról, melyet már a kimondás pillanatában tudják, hogy úgy sem fogják betartani.

Ez az egész új éves dolog fárasztó, malomkerékszerű ismétlődések szánalmas vergődései, melyek önmagunk parodizálása, és egyik szemünk sír, a másik nevet,miközben….lehet, tényleg szeretnénk tudat alatt valami „újat”, életünkben, magukkal,kapcsolatainkkal, mert érezzük hogy az ami van még ha jó is, lehetne jobb is, de ahhoz hogy  a valóság talaján is realizáljuk ezeket, bizony az már sokkal nehezebb dolog, és marad az ábrándozás, vágyakozás, hogy majd valamikor teszünk is azért, amire vágyunk.

Új év jön, és akkor mi van ? Életünk nem változik alapjaiban, munka, már akinek megadatik, család, ha van az a baj, ha nincs akkor az, tele problémákkal mint párkapcsolataink, barátságaink, melyek nem változnak  attól hogy új év van. Ezekhez nem  kell „új év”, évközben is lehet, kellene változtatni ha szükség van rá, jobbítani, szebbé ,értelmesebbé, érzelmesebbé alakítani, hogy gyümölcsözőbb, tartalmasabb legyen annál, ami, de ez rajtunk múlik, elsősorban, bár a  környezeti tényezők meghatározóak, de lehet változtatni ahogy mindenen, de nem nagyin akarunk, merünk, mert mindennek ára van, és a változtatást a már megszokotton, beidegződött dolgokon bizony nem könnyű,főleg ha radikálisan akarunk változtatni  rajta.

Új év jön, 2016. Lehet, lesz akinek jobb lesz, lesz akinek rosszabb. Van hogy magunknak köszönhetjük a változást, vagy mert bénák voltunk avagy bölcsek, s vannak dolgok amik tőlünk függetlenek de rákényszerítenek nem szeretem dolgok elvégzéséhez, viseléséhez, de az élet már csak ilyen, ezerhúrú hangszer, s hogy milyen muzsikát játsziik velünk a sors, az már költői kérdés, melynek megélése sokszor nem költői, hanem drámaian tragikus. 

Az idő múlásával öregszünk, ez a egy ami tuti. Fiatal mindenki volt, öreg nem biztos hogy lesz, ahogy pótnagymamám mondotta, s örüljünk annak hogy élünk, még élünk bele ebbe a világban,ebben az országban, ahová születtünk, - sajnos ? – s amit lehet az új évben el is hagyunk, de bárhová is  megyünk, mi magunk maradunk, hordozzuk mindazt amik voltunk, emlékeink, szépeket,rosszakat, s a reményeket hogy talán szebb és vígabb lesz majd a holnap.

Igen, jön az új év, mi emberek alkottuk meg az időt, a naptárt, a Földnek nincs szüksége rá, az csak él a maga módján és alkalmazkodik a változásokhoz amennyire tud, ahogy mi emberek is : megtanultunk új dolgokat, jókat, rosszat, együtt élünk avval a  tudattal hogy ki vagyunk szolgáltatva a természeti, politikai,gazdasági változásoknak, de ezek ellenére és ezen belül, csak azért is

 

2015. december 21., hétfő

Boldog karácsony !

Mindenkinek békés, boldog, kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok !

2015. december 19., szombat

Hát igen, "mert megérdemlik"

Hát  igen, mert megérdemelnék már....álkeresztény hazug képmutató korrupt kormány...de birka a  nép sajnos : (

Birka ország


Makovics János : Birka ország

 

A Nyugat sem érti miért ilyenek a magyarok, hogy mindent „lenyelnek” elviselnek, mikor pedig annyira  aljas,mocskos,ál keresztényi és képmutató, ugyan akkor gyomorforgató hazugságok, ferdítések, és korrupciók vannak ebben a kies országban, hogy az már vérlázító. De mégsem : mi magyarok birkanép lettünk, és a nagy magyarkodásban elvesztettük magyarságunkat, mert a sok  népnemzeti magyarságtudat erőltetés amit ránk erőszakolnak ,röhejes és visszataszítóan undorító, de a magyarok elviselik ezt is, mert annyira agymosott és szellemileg lenyomorított nemzett lett, amilyen rég volt. Ez hát az új szép világ, amit akartunk ? A rendszerváltozáskor hittünk valamiben, aztán lassanként mint a köd eloszlott a remény, a hit és a szerettet, főleg a keresztényi szeretet, mert egy kereszténydemokrata kormány sorra hozta az olyan törvényeket melyben a szegényeket, elesetteket  még inkább a mélyszegénységbe  nyomta, és a rokkantaktól kezdve a nyugdíjasokig szinte minden osztályt tönkretett, megsértett, és szétbomlasztotta azt ami egy társadalom alappillére, a középosztályt. Ma már csak szegények és gazdagok vannak, és olyan nagy a társadalmi olló ami elválasztja az embereket egymástól,ami félelmetes,  és legfőképpen az, hogy ez a kormány elérte azt, hogy a polgárai abszolút közönyösek lettek a politika iránt, mert minden politikus lop,csal,hazudik, nem foglalkoznak a választókkal, csak négy évente. A keresztény értékek amire annyiszor hivatkoznak, röhejes, hiszen Erdő Petike a bíborosunk ,aki egyre beképzeltebb, arrogánsabb és seggnyaló a kormány felé mert isten pénze sem elég az egyháznak, olyat mondott hogy aki a menekülteket befogadja, támogatja,az embercsempész. Na ez aztán keresztényi dolog,de a pápa le is baszta érte, és jól beolvasott neki ,de a magyar „nemzet” azt mondta nem érdekes mit mond a pápa, nekünk még ő sem dirigálhat csak viktorka a cigányvajda ,- vajon mennyi „cigányvér” van benne, ha már a nagy zsidózásban annyira benne voltak hogy kiben mennyi a zsidós dns -  a kis kerti törpe aki  széken állva szólal fel hogy lássa a közönség és bujkál az emberek elől,s függöny mögött lapul és golyóálló mellényben jár mert fél , pedig egy demokrata nem fél, de ő diktátor akit már rég ki kellett volna lőni mint egy kivénhedt vadat, aki csak kárt okoz.

Velünk magyarokkal mindent  meg lehet már tenni : lenyúlhatják az emberek megtakarított magánnyugdíját, a bankokba elhelyezett pénzeket ellophatják, korrupciók halmazait tehetik sorozatban és parasztból milliárdos lesz mert nagy a nyelve, és a segge, tud szopni és hagyja magát megbaszni, mért ne, ha kap érte milliókat,  milliárdokat, elkurvultak, a pénznek nincs szaga ugye,  és meg lehet tenni azt is hogy tanárok, dolgozók, nem kapják meg fizetésüket, indok  nélkül kidobhatnak bárkit a munkahelyükről, és a munkanélküliséget átavanzsálták közmunkára, és a sok hülye magyar el is hiszi mindazt amit a hírekben a pofánkba hazudnak szemrebbenés nélkül, sőt,ők vannak felháborodva ha  szóvá teszik, ugyan már mért dobta a kukába egyik „politikusunk” az egy millió forintos öltönyét, és hogy lehet  milliókat felvenni benzinpénzre mikor nem is autóznak és budapesti lakhatásra is,mikor amúgy is van lakása pesten. Arról nem is beszélve, hogy egy pedikűrös hogy kaphat több hektáros földet,  de hát  viktorunk felesége is őstermelő,aki napközben a szőlőt kapálja, este szakácskönyvet ír, és mellesleg tanít az egyetemen is, igaz feleségnek nem kell, mert köztudott hogy ki viktorunk „szeretője” aki kielégíti bizonyos vágyait. Hogy viktorunk családja miként és hogyan él, na az meg a másik,, a kócos cigánylányka megjátszotta a nagy esküvőt,pedig biztos nem szűzen ment férjhez,de a látszat ugye az kell, a gyönyörű mennyasszonyi lepel, ami alatt annyi erkölcstelenség lapul meg mint egy tetves fejben a tetű. Minden pártban, minden politikus annyira aljas gennyes, büdös, de valahogy lenyelik a magyarok ezt is, mindent  meg lehet velük tenni, és ha valaki hülye akkor legyen az meg is érdemli, akinek meg van még némi önálló esze, fogja magát és elmegy innen, mert ez élhetetlen ország, ahol a kormány abszolút  modern rabszolgaágba taszítja a népet, és nem foglalkozik a napi gondokkal, hogy gyerekek ájulnak el az iskolában az éhségtől, hogy rákos betegek várnak hónapokig egy vizsgálatra, és sorra dobják ki a rokkantnyugdíjasokat, visszavezetve őket a munka világába, miközben a munkaképes emberek sem találnak munkát főleg ötven év felettiek.

Megérdemli ez a „nemzett” hogy ilyen kormánya legyen, ha hagyja. Naponta faragják  a sajtó és szólás-véleményszabadságot, építik a besúgó hálózatott, az emberek is lopnak,csalnak, ahol csak tudnak, mért ne, ha odafent is ezt teszik,és a jogegyenlőség már rég megszűnt,  a bíróságok röhejesek, az ítélkezések, a bírságok, hol nevetségesek, hol törvénytelenek, és ha valami nem tetszik ennek a képmutató kereszténydemokrata kormánynak, átalakítják a  törvényt  saját képükre, istent játszva, és az alkotmánybíróságtól  kezdve mindent a saját igényeik szerint alakítanak, és teljesen törvényen kívülinek képzelik magukat, azt gondolják megtehetnek bármit is,meg is teszik mert a birkanép úgy sem mer semmit tenni.

Már réges rég  százezres több napig tartó sztrájkokra, megmozdulásokra, civil összefogásokra, „taxis blokádra” lenne szükség, ahogy tette ezt viktorka is a  tévé székház és más esetekben mikor is a háttérben ez ma már  köztudott, ő parancsolgatott ,hogy lerombolja a demokráciát és visszaszerezze hatalmát. Európa már leírta a magyarokat, 48/56 már csak emlék, nem lesz itt változás, gyávák, befásultak az emberek, félnek, reszketnek, csak legyen meg a napi zabálnivaló , a kis rabszolga munka, oszt kész. Hová süllyedt ez a nemzet, mivé lettünk, kiké váltunk,

Birka ország vagyunk, nem magyar köztársaság hanem magyar birkanép. Közönyösek lettünk egymás iránt, szemünk előtt fullad meg egy ember a macdonaldban és nem segítenek hanem fotózzák a fuldoklót aki meg is halt, és átlépünk másokon, nem gondolva arra, mi lenne ha mi esnénk össze az utcán.

Lezüllött nép lett a magyar (agyarkodó) aki vakságban és gondolattalanságban él, nézi a tévé  hamis híreit, a reklámokat,  melyek mesebeliek, és tűr, csendesen tűr a nép, ahelyett hogy felkelne a fotelból és kimenne az utcára és forradalmat csinálna, változásokat, ahogy ezt Ferenc pápa is hirdette anno. Közöny lett rajtunk, és sajnos már azok sem politizálnak akik próbáltak tenni valamit,, mert befásultak ők is, mondván, ilyen birkanépért nem érdemes harcolni.

Új himnuszunk lehetne, a „Rabszolgák rabszolgáljatok” ahogy egyik együttesünk énekli,sajnos.

Mikor fog ez a nép fellázadni, meddig bírja, tűri még a naponkénti megaláztatást, hazugságokat,csalásokat,lopásokat,korrupciókat,és a többit ?

Petőfi Sándor Apostol című költeménye ma aktuálisabb mint valaha sajnos, és  a történelem ismétli önmagát. Mikor lesz valaki, aki ebből a birkagyülekezetből kilép, és ezt mondja, most már elég, és megcselekszi azt amit mindenki gondol, de megtenni nem meri,mert…..birka, aki legelészik – megelégszik a kis morzsákkal amit a kormány eléje dob hogy pofa be örülj hogy élsz, és ne gondolkozz hanem tedd amit mi akarunk.

Forradalom kéne, de nagyon. Nem kis sztrájkok sorozata, ami megbénítja az ország működőképességét, hogy káosz és anarchia legyen, lerombolva mindazt a  gyalázatott amit ez a kormány tett, de tudjuk, nem sok esély van erre, sajnos.

Olyan elsöprő nagy forradalom kellene itt is, mint ami anno Romániában volt, és „csendes” forradalom nem lehet ,annak nincs értelme, tűzzel- vassal- fegyverrel kell „igazságot” kiharcolni, mert szép szóval semmire nem megyünk, politikusaink nem értenek már a szóból, csak cselekedeteinkből, melyek forradalmiaknak kéne lenniük. 1981-ben letartóztattak államellenes izgatásért, akkor nem féltem,most sem félek a „hatalomtól”, mert tudom ahogy  mások is, hogy törvénytelen az amit csinálnak, sárba tiporják a nemzetközi emberi jogokat, és az EU nem nagyon erőlteti a kormányra az egyezségeket,  és ez nagy baj, igaz, viktorunk megüzente hogy a magyarokat senki nem kényszerítheti semmire. De megnézhetné magát ez a kis birka ország, ha a multik máról holnapra lelépnének, de nem teszik ők is beszariak, és nem az emberek, hanem a profit, a pénz ami érdekli őket, és amíg ez van addig nem érdekli őket az hogy sárba tiporják jogainkat, és joggal, hiszen ha nekünk a polgároknak jó, akkor az EU-nak is jó, amíg haszon van belőlünk.

Birka ország, legeljetek, bégessetek, és nyomorogjatok, pofátokat befogva, ha ez kell nektek.

2015. december 15., kedd

Sok minden "meghal" bennünk : de túl kell élni (?) vagy békésen "lelépni"

Sok minden "meghal" bennünk : de túl kell (?) élni vagy békésen "lelépni"

2015. december 14., hétfő

Interjú a New Jump zenekarral

Interjú a New Jump zenekarral

Mi a zenekar elkötelezettsége és hivatása?
Sziasztok! Azt azért szeretném elmondani, hogy ezek a válaszok csak az én nézőpontomat tükrözik! Lehet, sőt biztos, hogy mindegyikünk másképp látja, ami nyilván így természetes!
Az én elkötelezettségem 20 évvel ez előtt kezdődhetett - értem ezt úgy-, hogy magával ragadott a zenélés, maga a zene már gyerekkorom óta  Ez a zenekar nem egy új keletű dolog. A zenekarnak tetemes múltja van, csak az évek alatt mindig más formációban. Volt már mindenki minden hangszeren, sok zenész kollegáink-barátaink is részesei voltak a zenekarnak hosszabb rövidebb ideg, viszont én mindig fix maradtam, csak „énekeltem”és írtam a dolgaimat, de hát, mint azt tudjuk, az élet gyakran közbeszól! A jelenlegi felállásban kb egy, másfél éve játszunk! Szerintem van köztünk olyan, aki azt mondja erre a dologra, hogy van valami hivatása, elkötelezettsége! Én speciel csak örülök,  mikor azt tehetem, amit szeretek és mindig is szerettem tenni, ha meg még ez tetszik is az embereknek az még egy plusz öröm nekem, nekünk  Egyébként e kérdésről eszembe jutott Robert Schumann idézete, mely szerint:
„Fényességet küldeni az emberi szív mélységébe: ez a művész hivatása.”
Robert Schumann
Mi annak az ambivalenciának a célja, ami egyrészt a zenekarodnak a szalonrock műfajból a poéta szövegek általi kiválása miatt van, másrészt, ami az attitűdötök érzelmi- elhelyezkedésileg patetikus emelkedettsége miatt van?
Hogy szalon rock, vagy poéta-e, azt nem tudom. Hogy mi az, ami érzelmileg megragadó?
Nem tudom. Viszont, azt tudom, hogy mikor színpadra állok és megszólal az első hang, az valami leírhatatlan érzés. Felrobban az adrenalin bomba, megszűnik a külvilág, eltűnnek a gátlások, megszűnik a gondolat áradat a fejedben, és csak te vagy, a zene, az alkotás, a teremtés!
És persze nem hátrány, ha az ember kap valami visszajelzést, hogy „na gyerekek ez igen ez f…a volt nem tudom mit, de valamit megmozgatott bennem”. Persze ezt nem feltétlen kell szavakba önteni általában ezek érezhetők a levegőben!
Mint ahogy az ellentétje is 
Hogyan határozzátok meg magatokat, mint zenekart?
Ha stílusilag érted ezt a kérdést,akkor nem tudok neked megfelelő válasszal szolgálni! Nem szeretem ezeket a kihez, mihez hasonlítanád a zenekart típusú kérdéseket! Tudod,amit eszel olyat Sz….sz ,és mi elég sok mindent Fogyasztunk  Ezáltal sok mindent felfedezni vélhetsz a zenénkben!
Hogyan álltok hozzá egy koncert szervezéséhez?
Ebben a dologban Isti a dobosunk az érintett! Ő az, aki szervezi a koncerteket, Én speciel ezt a részét utálom, persze nem azt mondom, hogy Isti szereti,de jobb híján ez rá maradt 
Mennyire van közönségetek a koncerteken és általában milyen véleménnyel, vagytok róluk? Milyen véleménnyel vannak ők rólatok?
Milyen véleménnyel vagyunk a közönségről?  Természetesen jó véleménnyel hisz, ha valaki megtisztel azzal, hogy meghallgat minket, arról nem is lehetünk rossz véleménnyel
Ők milyen véleménnyel vannak rólunk? Ez is változó! Általában aki odáig eljut, hogy eljön, vagy oda csöppen egy koncertre azoknak be szokott jönni, vagy csak nem akarnak minket megbántani. Ez is egy lehetőség  Az utóbbi néhány év leforgása alatt azt figyeltem meg, hogy egyre kevesebben és kevesebben járnak el koncertekre alapjában véve szórakozni. Volt nem régiben egy koncert pesten ahol konkrétan azt mondhatjuk magunknak muzsikáltunk, de voltak olyan bulik ahol kimondottan jól esett muzsikálni! Ez nagyon változó.
Valahol hallottam egy idézetet, hogy József Attila volt az utolsó költő, aki politikával is foglalkozhatott hivatalos művész képpen. Hogyan látjátok ezt a helyzetet részetekről, mint mondhatni költő zenekartól?
Mint zenekar igyekszünk magunkat távol tartani a politikától. Aztán ki tudja, mit hoz a jövő.  Amit viszont személy szerint én speciel utálok, hogy egy teljesen kettészakadt országot látok, ahol az egyik köpköd a másikra és vissza, mert te ezzel a párttal szimpatizálsz te meg avval, tehát utáljuk egymást! Könyörgöm mind egyformák vagyunk, ezt tessék már megérteni!
Az egyformán nem a jellemet, személyiséget, alakot, formát értem, hanem egy ennél mélyebb dolgot!
Az internet mennyire tud besegíteni a terjesztésbe/publikálásba?
A zenekar igyekszik kihasználni az internet adta lehetőségeket mind koncert promózás, mind a kapcsolat tartás terén. A terjesztést majd hamarosan meglátjuk. Reméljük Karácsonyig, megjelenik egy 11-12 számot tartalmazó anyag a Premier Records gondozásában, amivel egy kicsit elcsúsztunk, de most már hamarosan elérhető lesz!
A szerződött zeneboltok: iTunes, Spotify, Deezer, Rdio, Tidal, Google Play, és még 150 másik kisebb szolgáltató
Réteg zenét játszotok. Mennyit számít az életkor, ha a fogadtatásról van szó? Gondolok itt a kamaszok zenéinek a térnyerésére vagy Magyarország elnyugdíjasodására?
Nézd sok helyre csak olyanok járnak, akik kortól függetlenül, ahogy fogalmaztál „réteg zenét” egy fajta réteget képviselnek. Itt semmit, nem számít az életkor, és úgy gondolom más esetekben sem! Nézd, a térnyerésre mindenkinek adottak az esélyei! A tér viszont a mi kis hazánkban elég korlátozott, és szűk, a felhozat1al pedig végtelen!

2015. december 12., szombat

Makovics János : Szeretet „ünnepe”


Makovics János : Szeretet „ünnepe”

 

Furcsa dolog a szeretet ünnepe, ami decemberben átjárja az átlagembereket mint  a fagyos  szél, pedig nincs mit ünnepelni ezen, hiszen olyan természetes dolognak kéne  lennie, mint  a reggeli felkelés, az ebéd,miegymás. Ünnepelni kell a szeretetet, ami az emberi élet alapkövének kéne lennie, nos ez elég kiábrándító és elszomorító dolog, mert az év 365 napjából csak pár nap az amit szeretet ünnepének mondunk, de talán csak azért hogy saját lelkiismeret furdalásunkat homályosítsuk el,  feledve mindazt a sok fájdalmat,szomorúságot,csalódást,amit évközben okoztunk másoknak, akarva, nem akarva. Hamis illúziókban élünk, belénk táplálták a mesebeli Télapót, holott évek óta nincs hó, mily kiábrándító ez is, és  a karácsonyi  filmek, zenék tömkelegei egy nem létező álomvilágba igyekeznek „átlendíteni” és megkövesedett szívinket – lelkünket kissé „átmelegíteni”, hogy vegyük észre, vannak fontosabb dolgok is az életben mint a legújabb okos telefon és plazmatévé.  Megvásárolható minden ma már, csak pénz legyen akkor van lesz minden, és mindenki (?) szerető, barát, amíg van a pénz és ezáltal profit ,de ha elfogy a pénz köddé válnak a barátok,ismerősök, szaladnak a süllyedő hajóról ,és  hamar feledik a szeretet ünnepét, hétköznapok mókuskerekében.

Agyondíszített terek,utcák, villódzó fények, szemet könnyeztető karácsonyi dalocskák a hangszórókból, csillagszórók fényei, gyertyák, advent, miegymás, mindezek szépek, mint a  képeslap, de hamis illúzió aminek  nincs realitása  a valósághoz képest. Van, létezik persze, de  felszínes  mint annyi minden életünkben, és csak a  per pillanat tört részeként éljük át a szeretet ünnepét, és azt hisszük hogy szeretünk, pedig hányszor megjártuk évközben ama damaszkuszi utat, és hagytuk magukra azokat akiken segíthettünk volna, tettel és szóval. Ez a nagy karácsonyi szeretet hullám mint cunami árasztja el a a lelkeket, látszólagos  megnyugvást hozva, de a lényeg ahogy mondani szokás, elvész a sok bába közt. Ajándékokat veszünk, már aki, igyekszünk jópofákat vágni, mosolyogni, de közben arra várunk bár  csak már vége lenne ennek az egésznek, és jönnének a szürke hétköznapok. Fárasztó dolog „szeretetnek” lenni, adni, önzetlenül, csak úgy, ez nem trendi a mai világban, ma a törtetés, a karrier, mások  letiprása, megalázása,, becsapása ami „valami”. Az előrébbjutás hatalomban,pénzben, a szeretet meg …hát  az olyan hogy megvan nélküle az ember úgy isten igazából. Éjféli misére  menni, romantikus dolog, varázsa, hangulata van, de sajnos gyakran politikai beszédet hallani ott is, és a három királyok elhomályosulnak, mint a betlehemi csillagok. A sok „hazugságot” igyekszünk elhinni, hitetni,  hogy igen a karácsony  a  szeretet ünnepe, pedig ilyenkor szokott a legtöbb családi veszekedés lenni, és sokan már menekülnek, el valami csendes helyre, mert csömörük van ebből a álságos képmutató „szeretet ünnepéből”. A hagyományok élnek, erősek, nehéz változtatni rajta, és nem is kell, csak ez a erőltetettség ami nem kéne, hogy jaj de szép a világ és magunkhoz ölelünk  mindenkit  ,persze a koszos  hajléktalant  nem meg a fertőző betegeket, azért egoizmusunk erősebb bennünk a szeretet lángjánál,és csak óvatosan, hiszen amúgy is  minden szentnek   maga felé hajlik a keze, mi  meg  csak gyarló emberek vagyunk, szóval megjátsszuk amit elvárnak tőlünk és mi magunktól, mert mi a francnak lógjunk  ki feleslegesen,  kibírjuk ezt a pár napot  bármennyire fáj is ugye, és  a mosoly néha vicsor, de ez nem olyan nagy probléma.

Szeretet ünnepe : karácsony….hamis kapaszkodó, illúzió, melyről tudjuk  hogy nem úgy van ahogy, és nem az a lényeg ami, de eljátsszuk szerepünket a magunk színpadán,  ha nem is Oscar díjas módon,de tőlünk telhetőn, hogy  letudjuk ezt is ahogy a többi ünnepet is. Illúzió romboló vagyok, nihilista, aki mindenben csak a rosszat látja ? Nem, csak a tapasztalás,  a megélt évek megannyi ismétlődő álhumanizmusa az ami erre predestinált,  és csak reménykedik abban, hogy a nagy karácsonyi szeretethullám pár napig él és ég, mint  a gyertya, de január első hideg napja máris elhomályosítja a  karácsonyi fényeket, és lassan, fájdalmasan töpörödik ,olvadozik,míg el nem tűnik, mint a megépített hóember, ami igazii hóból van.

Szeretet ünnepe : legyen . Boldog karácsonyt akkor, mindenkinek. A folytatás meg jön majd, amit át és megélünk, úgy és aszerint, amilyenek igazán vagyunk.

Óhhhhhhh

Óhhhhhhh

100 %

100 %

Így igaz !

Így igaz !

2015. december 11., péntek

El Kazovszkij

El Kazovszkij : Életmű kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Ez is olyan,amit nem elég egyszer megtekinteni, többször kell végignézni, annyira gazdag a kiállítás anyaga.

2015. december 10., csütörtök

Tévedni emberi dolog

Tévedni emberi dolog

Hát igen, türelem is kéne

Hát igen, türelem is kéne

Ajándékot jó venni, de sokan túlzásba esnek

Ajándékot jó venni,de sokan túlzásba esnek,pedig nem "az" a lényeg .

Így szokott lenni

Így szokott lenni sajnos

Jó volt anno ez a kiállítás is !

Jó volt anno ez a kiállítás is !


2015. december 9., szerda

Mácz Ístván : Makovics János "NapSziget" című könyvéről


      Olvasom írásod. Látom könnyeid. Olvasom verseid. Lelked mosolya fel-fel sugárzik. Könyved háborgó tenger. Hegyek nyugalma. Kétségbeesés
kútja. Remény ege. Hangos jaj, nagyon halk alleluják.
           Miértek merednek az ég felé. Válaszolatlan kérdések. Hit után vágyódó hitetlenség. Képmutatásba, álszentségbe rejtett hit nem kell.
           Tudod, pusztába kiáltasz. De azt is tudod, nem hiába. Nincs felesleges szó, ami egyszer elhangzik vagy papírra kerül. ( Az Óceán egyik partján bedobott kavics a másik partig ér...)
           Fásultság, mégis évről-évre küzdeni. (25,44.o.)
           Van-e jó? de Te jobb akarsz lenni! (41,46.o.)
            Céltalan, holott égni akarsz.
           Választ keresel az élet értelmére, holott nem látod miért?
           Barátság után éhezel, nem volt? pedig volt, aki "életed része" lett. (82.o.)
           Művészetre szemed van, látod a kis csodákat, felsejlik előtted a szép... (39,42,63.o.)
           Gondolkozásod, életérzésed cáfolja, hogy vénül az életed. (87.o.)

Verseid előtt fejet hajtok. Költő vagy. Megbecsülésem fogadd!

Írják, verseid többnyire pesszimista jellegűek, - mégis azt is megállapítják: optimista. Vajon nem így EGÉSZ az élet? A maga teljességében élni annyi mint könnyek áztatják szívünk és mosoly-szivárvány lelkünkben.  A kettő soha nincs egyensúlyban.
Mácz István

2015. december 8., kedd

Művésznek lenni és embernek


Makovics János : Művésznek lenni és embernek

 

Sok művészt ismerek, íróktól kezdve szobrászig, színésztől előadóművészig, zenészeket, festőket,és el nem ismerteket ép úgy mint „nagyokat”, s tapasztalatom szerint minél „nagyobb” egy művész, bármiféle témában, annál szerényebb, és sajnos sokakban csalódtam, megismerve élőben . Mert teljesen két különböző dolog az, hogy valaki  művész, létrehoz alkotást, ilyen vagy olyan minőségben, és abszolút de más mint „ember” a hétköznapok malmaiban, Néha jobb nem megismerni egy művészt, jobb ha csak az alkotásait ismerjük, bár azokból nem alakulhat ki természetesen „emberi megtapasztalás”. Csupán  annyit tudhatunk meg róla, amennyit az alkotása eredményez, és annak visszhangja miként csapódik ránk, milyen lelki energiát, belső atmoszférát adat nekünk.

Sajnos vannak olyan művészek, akiket személyesen megismerve már számomra bár még élnek, mégis „halottak” és amit alkottak az köddé válik,értéktelenné, hiteltelenné, mert egy művész soha nem lehet olyan, ha igazán mély érzésű, egyetemes emberi értékekre épülő  etikai hozzá állása és empátiája van mások iránt, hiszen egy művész érzékenysége, más látásmódja miatt lett „művész, és hiba alkot bármit is, ha a napi életben az emberekkel való kapcsolat,, viselkedése abszolút de máshogyan jön le, mint „művészete”.

Konkrét példát akarok felhozni, nem általánosításokba bocsátkozni. Ismerek valakit, aki „festőművész”, számomra a képei már semmit nem jelentenek, mert emberi viselkedése olyan alpári és minősíthetetlen másokkal szemben, ami egyszerűen felháborító, és józan paraszti ésszel is csak azt lehet rá mondani : bunkó a viselkedése. Nem jelentős személyiség, semmi „komoly” szakmai sikere nincs, de olyan öntelt, beképzelt, arrogáns és bántó a viselkedése másokkal szemben, ami sokaknak nem tetszik, és viselkedésével, tetteivel, szavaival nagyon sok embert megbántott, és ez önmagát minősíti, mert nem fogja fel azt, hogy fájdalmat okozni másoknak, direkt, főleg egy „művésznek” bizony  nagyon nagy szellemi alultápláltságra vall, és sajnos az a legszomorúbb, hogy ráadásul olyan helyen teszi ezt ,ahol amúgy is lelkileg sérült emberek vannak, akiket súlyosan vissza tud „nyomni” minősíthetetlen viselkedésével.

Nem ez ízben láttam, hallottam magam is miként beszél,viselkedik másokkal. És senki nem mer szólni neki, csak  a háta mögött mondják hogy hát így viselkedni,beszélni, leszólni,,beszólni,megsérteni,megalázni másokat, mások előtt…ilyen beképzelt alakot elviselni bizony nagyon nehéz, és múltkor is ahogy viselkedett, hát nem bírtam hallgatni, elhagytam a  termet, ahelyett hogy rendreutasítottam volna, de azért  nem tettem, mert tudtam úgysincs  foganatja, sajnos annyira mínuszban van a empátia készsége hogy képtelen felfogni cselekedeteinek következményeit, és azt a régi mondást, hogy az ember nyelve éles  mint  a kés, nem játékra való.

Egy csoporton voltam, ahová beállított egy amúgy a csoportba nem járó lány, de mivel nyitott a csoport bárki, bármikor jöhet, és hozott magával egy gitárt és megkérdezte énekelhet és gitározhat e, mi pedig beleegyeztünk, ő pedig előadta magát. Meghallgattuk, bár volt egy aki kiment közben, és sajnos a előadás bizony hagyott némi  kívánnivalót maga után, a gitárjátékba és az éneklésbe is többször „belegabalyodott” zavartan mondta is hogy „ezt még gyakorolni kell” amire a csoport helyeselt hogy hát igen, elég gyengécske az előadás, de végighallgattuk, és sajnos nem vette észre hogy a csoport szerette volna ha már abbahagyja,de ő még csak énekelt,, gitározott, de aztán a csoportvezető végre szólt hogy köszönjük ennyi elég volt. Ekkor lépett be az a alak aki „művésznek” mondja-tartja magát, és ordítva, durva ,sértő hangnemben azt mondta ennek a lánynak, hogy ki vagy te, ki hívott ide, mit keresel itt, takarodj innen, menj a francba, és közben hozzá az arcgesztikuláció…egyszerűen félelmetes volt és ledöbbentünk ilyen viselkedés láttán. Szegény lányka közben valami rajzokat próbált osztogatni, de maradt még, mi azonban eljöttünk, mert levegőt nem kaptunk a  dühtől , hogy mit képzel ez az alak magáról, milyen jogon „alázza” és dobja ki a másik embert.

Kint az udvaron a csoport tagjai ledermedve beszélgettek a történtekről, és  megegyeztünk, nem először sajnos abban, hogy ez a alak nem normális, és mért nem  képes az intézmény vezetősége „helyrebillenteni”  szellemi alultápláltságát, és alapvető emberi viselkedésre tanítani.

Ez a „festőművész” pedig nem más, mint Csorba Simon László, aki sokak szemében mint „ember” erkölcsileg egy nagy nulla. És joggal. Vannak Kossuth – díjas és más nagy emberek akik ismerőseim, de mind szerény, kedves, abszolút természetes emberként viselkednek, beszélnek, nem beképzeltek, és ebből is  látni,, hogy teljesen más művésznek és embernek lenni,  mert a kettő sajnos sokszor ellentmondásba ütközik.

2015. december 5., szombat

2015. december 4., péntek

Dr.Harangozó Judit

Dr.Harangozó Judit megkapta a PRO CARITATE díjat, őszintén gratulálok neki !

Wutka Tamás (1951 - 2013 )

Ma van két éve, hogy elhunyt WUTKA TAMÁS ,aki 26 évig volt a barátom, író,kritikus,esszésita volt, a Lyukasóra főmunkatársa, és kivételes egyéniség, aki mindig kiállt az egyetemes emberi értékekk mellett.
https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwjEi5rC-8PJAhWn_HIKHYStBnoQFgghMAA&url=https%3A%2F%2Fhu.wikipedia.org%2Fwiki%2FWutka_Tam%25C3%25A1s&usg=AFQjCNG4tPI3rcl72tgTHku-6J1dI1sAyQ&bvm=bv.109332125,d.bGQ




2015. december 2., szerda

2015. december 1., kedd

ifj.Lamos Gyula

ifj.Lamos Gyula
ifj. Lamos Gyula ellen "folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett kisebb kárt okozó csalás és más bűncselekmény miatt"  2015. november 26-án a bíróságon tárgyalás lett volna, de nem jelent meg, sőt, ahogy a bíró mondta, előző nap még telefonon beszélt vele  - ami  számomra furcsa - és  azt mondta ,eljön a tárgyalásra, de mégsem jött el . Lám ilyen "alak" ifj.Lamos Gyula aki még a bírónak is hazudik és becsapja. A következő tárgyalás 2016 februárjára lett kiírva és akkor már elővezetik, ha csak el nem tűnik, mint korábban, mikor is a rendőrség már majdnem körözést adott ki ellene,de aztán elkapták és beismerő vallomást tett a fent említett bűncselekményekben melyeket sérelmemre okozott.

2015. november 30., hétfő

Decemberi gondolat


Makovics János : Decemberi gondolat  

 

Mennyi közhely mi eszembe jut december

kapcsán : a Mikulás, a hulló hó, behavazott

táj, melyben ropog léptünk, nyomott hagyva,

mint az elmúlt hónapok során megannyi

tettünk, melyeket megcselekedtünk, jól,

rosszul,sohasem tudhatjuk, s Luca koppan

és rohanunk ajándékokat venni, rossz szokás

tán mint annyi más, mely hamisság, képmutatás.

Karácsony a szeretet ünnepe, bár nem tudom

mért kell annak  „ünnepnek”  lennie, ami tán

természetesnek kéne hogy legyen, mint a négy

évszak melyek jönnek mennek mint emberek

életünk során, kik jók, rosszak, mint mi magunk,

s hátrahagynak valamit bennünk ahogy mi is,

videó klipként mint csillaghullás melyet ritkán

látunk, ahogy annyi oly sok fontos dolgot életünkben.

December áhítatos hónap, csalfa, hiú álom ábránd,

melyet olykor elhiszünk elhitetve önmagunknak is.

mindazt mit gyermekkorban belénk tápláltak szép

mesékkel, hogy elviselhetőbb legyen a többi hónap.

 

 

Karácsony


Makovics János  : Karácsony

 

Decembernek havasnak kéne lenni,

máskülönben min jön a Mikulás,

száncsillagok fényes egén, miként

szórja ajándékait szerteszét, ablakokba

kis csizmákba, puttonyából kibányászva.

Télvárás oly meghitt érzés, romantikus

gyermekkori álomképek, meséskönyvek

szép rajzai, mesefilmek tucatjai, bennünk

élnek örök gyermekként, felnőve is még.

Várjuk a havas telet, mikor ropog a hó

lépteink alatt, s minden oly vakítón tiszta,

mintha a menny hullt volna ide vissza :

reményt adva hogy eljön és ránk

talál, csillagok közt csilingelve

bekoppan hozzánk, és emlék

marad mint ennek az évnek annyi

szépsége, s Luca koppanása halk

szólam a mindenségben, naponta

éltetve a reményt, hogy szebb

lesz a holnap és vígabb a jövő,

s karácsony este csillagszórók

s gyertyafények meghitt csendjében

egy kicsit rágondolunk mindazokra,

kiket szerettünk s már nincsenek,

és akik vannak és még szerethetünk.

Mert karácsony napja a szeretet ünnepe,

de túl azon is tovább kell hogy égjen a

láng ott belül a lélek tájékán, szikrázón

mint a kandalló parazsa, 365 napon át.