Makovics János : Az órák

Makovics János : Az órák (film)

 

Michael Cunningham  amerikai író 1998-ban írta ezt a könyvet, melyért 1999-ben megkapta a PEN-klub Faulkner – díjat és az irodalmi Pulitzert is.Filmen is megjelent, és a film zenéje is külön. Vagyis olyannyira népszerű lett, hogy mindhárom vonatkozásban megjelent és nagy példányszámban, ami nem semmi ,és számtalan nyelvre is lefordították magát a könyvet is. Méltán, hiszen ez a könyv olyan remekül hidal át évtizedeket a három nő alakjában, melyet az időbeli különbségek ellenére is egymásba kapcsolódnak és összefonódnak a történések, melyeknek az is tanulságos, hogy az ember életében bármely korban, ugyan azok a dolgok vannak, történnek, csak mások a körülmények. A filmben a három nő reggeli ébredésének bemutatása tökéletes, ebben semmi nem változott szinte, és időtlensége teszi egyetemesé szimbolikus értelemben. Szívszorító, megrendítő, elgondolkodtató a film cselekménye, mely hatással van az emberekre.

Három helyszínen játszódik a történet mint egy láncszemként mely áthalad az idősíkon hogy egyesítse azokat a sok kis részeket egy átfogó egészé.

Első helyszín London az második világháború, ahol a híres írónő Virginia Woolf öngyilkosságot követ el, köveket tesz a zsebébe és a folyóba sétál lassanként amíg eléri nyakát a víz majd alámerül,és lassan magával ragadja az ár. Előtte búcsúlevelet hagy férjének, melynek szövege lélekbemarkolóan fájdalmas.

A következő helyszín New York a XX.-század vége, Clarissa Vaughan egy könykiadó tulajdonosa aki mellesleg leszbikus,virágot vásárol Richard barátjának a homoszexuális költőnek aki ép egy rangos iroldami díjat nyert meg és parti szervezését tekinti feladatának Clarissa, aki lányával él : remek és mélyenszántó beszélgetések folynak anya és lánya között a filmben amúgy.

De nagyon megható az a jelenet is,mikor váratlanul megérkezik Richard volt barátja, miközben Clarissa a partira készülődik : próbálnak beszélgetni,de Clarissa kiborul, sírni kezd, és a volt barát elmegy,de távozáskor azt mondja : soha nem érezte olyan szabadnak magát,mikor szakított barátjával.

A harmadik helyszín a második világháború utáni időszak Kalifornia, ahol Laura Brauns háziasszony neveli a kisfiát meglehetősen fojtogató légkörben,ahol nem érzi jól magát, depressziós, magányos, boldogtalan.Férje születésnapjára tortát akar sütni kisfiával, de nem sikerül, a kukába dobja, majd elmegy egy szállodába és öngyilkosságot kísérel meg,de aztán meggondolja magát. A jelent nagyon drámai, fekszik az ágyon és a hullámok lassanként ellepik testét és az egész szállodai szobát. Megható az a jelenet is mikor öngyilkossági kísérlete után visszatér a kisfiához, aki érezte hogy anyja mit akar tenni. Mikor férje hazaér a fürdőszobában zokog,és érezni a tehetetlenség atmoszféráját, hogy meghalni is szeretett volna, meg elmenekülni is ebből a fojtogató életből.

Az író remekül átjár az idősíkokon : a három nő sorsa, gondolatai, érzései szinte majdnem ugyan azok.

Mindhárom történetnek fő alapmomentuma saját egyéni életünk boldogulása, miként, hogyan szeretnénk boldogok lenni, mi is az hogy „boldogság” ,annak igaz célja és elérése, és nem elsősorban önmagunkért, hanem mások által akik fontosak nekünk. Szeretők,barátok…

Tragikus Clarissa és Richard utolsó találkozása. Richard kiül az ablakba, pedig hideg van, fázik…beszélgetnek,s háttérben a zene ami szól libabőrös lesz tőle az ember, annyira megható,szívbemarkoló. Majd Richard ugyan azt mondja amit Virginia Woolf írt búcsúlevelében : nem hiszem hogy két ember lehet boldogabb, mint mi voltunk, - majd leugrik az ablakból és szörnyethal. Halála után megjelenik Richard édesanyja is, és a halál árnyékában a megemlékezések,a beszélgetések szomorúságukban is szépségesek.

Ez a film olyan, amit többször lehet – kell megnézni, mert mindig talál valami újat benne az ember, egy-egy mondat, párbeszéd, ami aztán napokig benne él tovább…