2015. június 23., kedd

Makovics János : Bús dalom


Makovics János : Bús dalom
 
Nyár van odakint, hívogat nagyon,
de oly bús már lelkem, hogy szobám
ritkán hagyom el, csak ha muszáj
megyek ki az emberek közé, félve,
reménykedve, megtapasztalván oly
sok mindent már, nem remélve újabb
csodát, mely gyufalángként fellobbanna
bennem ,hogy lám, élni mégis is csak jó !
Bús dalom visszhangzik bennem akaratlan,
véremé ívódott mint kéretlen útitárs, beteg
létemnek árnyéka mely kísért és utál, nem
engedve egy napra sem hogy feledni tudjam
sorsom, mégis élve e élettelen létet, nem
engedve innen lelépve, kínozva oktalan,
bús dalomba fojtva bánatom s magam.
És odakint tombol,vakít, őrjöng a nyár,
de nem érzem bőrömön izzadtságszagát,
ahogy oly régóta semmit se már,csak a
Camusi közöny körbezáró betonfalát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése