Makovics János : Düh és nyugalom

Makovics János : Düh és nyugalom

 

Két elem mely örökké vibrál bennem :

düh és nyugalom, tűz és víz, mely forr

lelkemben szüntelen, kínozva napjaim,

nyugalmat melyet vágyok nem kapva.

Pedig szeretnék dühtől mentes lenni,

másoknak mindig jót cselekedni, de

izzó parázs égeti gondolataim, melyek

megbéklyóznak s fogva tartanak, nem

engedve megcselekedni jót, rosszat,

csak dühöt s nyugalmat cikázva rám,

mintha élvezne szenvedéseim árját.

Nem adom magam azért sem !

Visszavágok arcátlanul,keményen,

szívtelennek boldog itt úgyis az élet,

beszólok, beintek, mindent visszaadok,

s nevetek majd gonoszságotokon, mely

bumerángként visszatér hozzátok s fejbe

vág mint váratlan villámcsapás, és ég

majd arcotok a szégyentől, hogy mily

rosszak voltatok csak a megbántásért.