2015. június 13., szombat

MAKOVICS JÁNOS : ELÉG


MAKOVICS JÁNOS : Elég

 

Nyár tombol odakint forrón :

Miként lelkem tüzes gondolatai,

Melyek immár hamuvá égettek

Mindent mi szép, jó volt, s emlékeim

Is odavesztek, mint annyi minden

Sivár, egyhangú fájó életemben.

Próbáltam szeretni, kedves lenni,

Mindig rosszul sült el, belefáradtam,

Elég volt, most már tényleg és végleg,

Elmegyek vissza se nézve, harag nélkül

Megbékélve távozom e világból, nem

Hagyva hátra mást, csak pár verset,

Novellát, könyvet, hogy ittlétemnek

„látlelete” légyen, de mindez nem

Számít, csak a  szeretet, mert szeretni

Szerettem volna, barátsággal,szerelemmel,

S nem lett semmi olyan mit reméltem, álom

Volt csak minden, csalódás a valóság.

Elmegyek, most már végleg és tényleg.

Nincs miért maradnom, magam vagyok

Nagyon, s a holnap nem ígér semmit,senkit,

Újabb remények ,csalódások, minek átélni,

Megfáradt lelkem – testem mindenem, énem,

Elszállok hamvaimat szél sodorja majd,

S nem tudom lesz e valami folytatás, vagy

A semmi ami vár, de oly minden mindegy már.

Elég volt, megvolt ami volt, s nem lesz ár

Semmi, senki, becsaptak,kihasználtak, nem

Szerettek viszont, pedig szerettem volna.

Porszemnyi létem  elvész immár végleg,

Lemegy a napom, és nem jön már a hajnal,

Elmegyek, örök vándor, vissza nem térve.

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése