2015. június 23., kedd

Makovics János : Nyár van


Makovics  János : Nyár van

 

Tombol mint vad kamasz a nyár :

vakítón izzik a tűző napsugár.

Forr a levegő is és elalél minden,

ily meleg nyári napon, odakint.

Tóparton, strandon, jó lehet

ilyenkor, vidámság, nevetés,

lubickolás, játékosság, víg kacaj

mely messze hallik mint madárdal.

De itt bent a szobámban csend honol,

hűvös, rideg még az ilyen nyári nap is,

lelkem megfagyott, nem éri a napsugár

s nincs semmi ,senki ki felolvasztaná

jeges páncél lelkem s testem auráját.

Pedig szeretnék nyári napként ragyogni,

mint napraforgó forgolódni mások közt,

élvezve mindazt mit a nyár adathat,

de önmagam foglya vagyok rég,s nincs

már remény, hogy felszabadítsam gátorjaim,

s viselnem kell már sorsom láncait, melyek

rögződtek évtizedek nyomán, elűzve minden

napfényre vágyó melegségem sugarát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése