Mily elkopott mégis
szeretett,
mint a négy évszak, melynek
megvannak szépségei, még ha
olykor „nehézkes” is
elviselni,
mint a szerelmet, melyre
várunk,
vágyunk, keresve sem találva,
s megtalálva is elveszve,
olykor,
hétköznapi monotonságban, és
mikor szakad mint az elkopott
szövet, vesszük észre, talán
még
időben, hogy valami nincs már
rendjén, múlik a szerelem
fénye.
Megszerezni egy dolog,
életben
tartani sokkal nehezebb, hogy
ne hunyjon ki az a parázs,
égjen
gyufalángként romantikusként,
naponta mert szükség van rá,
testileg – lelkileg, életben
tartó
erőként, s nem számít milyen
a szerelem mi léte, heteró
vagy
meleg, leszbikus, egy tőről
fakad
mind, a gyökerek mélysége ami
számít, és a tűz melyet
egymás
iránt bumerángként érzünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése