2015. november 30., hétfő

Karácsony


Makovics János  : Karácsony

 

Decembernek havasnak kéne lenni,

máskülönben min jön a Mikulás,

száncsillagok fényes egén, miként

szórja ajándékait szerteszét, ablakokba

kis csizmákba, puttonyából kibányászva.

Télvárás oly meghitt érzés, romantikus

gyermekkori álomképek, meséskönyvek

szép rajzai, mesefilmek tucatjai, bennünk

élnek örök gyermekként, felnőve is még.

Várjuk a havas telet, mikor ropog a hó

lépteink alatt, s minden oly vakítón tiszta,

mintha a menny hullt volna ide vissza :

reményt adva hogy eljön és ránk

talál, csillagok közt csilingelve

bekoppan hozzánk, és emlék

marad mint ennek az évnek annyi

szépsége, s Luca koppanása halk

szólam a mindenségben, naponta

éltetve a reményt, hogy szebb

lesz a holnap és vígabb a jövő,

s karácsony este csillagszórók

s gyertyafények meghitt csendjében

egy kicsit rágondolunk mindazokra,

kiket szerettünk s már nincsenek,

és akik vannak és még szerethetünk.

Mert karácsony napja a szeretet ünnepe,

de túl azon is tovább kell hogy égjen a

láng ott belül a lélek tájékán, szikrázón

mint a kandalló parazsa, 365 napon át.

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése