2015. november 25., szerda

Mi az hogy "becsület" ?


Makovics János  : Mi az hogy „becsület” ?   

 

Úgy tűnik, bizonyos szavak lassan eltűnnek, il. Olyannyira átértékelődnek, hogy már  alig hasonlítanak eredetükhöz. Mintha egy értékes valaminek a másolatát készítenék el, és az idő múlásával  már a másolatot mondják eredetinek.  Így van ez a becsület szóval is. Ismertük, szerettük, tudtuk mit jelent másoknak és nekünk. És bízhatunk benne , hogy vannak még és lesznek , akik továbbra is őrzik ennek a szónak a jelentőségteliségét a maga teljességében.   

Mert sajnos moMakostanság mintha nagyon furcsa lenne a becsület mint olyan fogalma ,meghatározása, értelmezése a mindennapokban. Nem időtálló valami, vagy még inkább az órabeliség jellemzi, mikor is az, amit mondanak, csak akkor és ott érvényes, másnap már ellenkezőjét mondják ,teszik ugyanazzal a hévvel, mint az előző nap már csak az ellenkezőjét. Ki érti , értheti ezt meg ? É lehet, kell e megérteni ezt a kicsavarodottságot ,ami a lelkekben lejátszódik ?

Pesszimista szemlélet ? Lehet, de ezek sajnos tények, tapasztalatok árán. Még akkor is, ha vannak  olyanok, akik a mai napig tudják és értékelik a becsület szónak a mivoltát értelmező szótár nélkül is. Egyre kevesebben vannak azonban, és mellébeszél az, aki azt állítja, hogy ma a becsületnek ugyanolyan értéke van, mint évtizedekkel ezelőtt.   

Persze, megváltozott a világnak eme része is, és a több évtizedes szellemi rabságból való kiszabadulás az euforikusság elszálltával  majdhogynem nihilizmusba csapott át. Mert mit reméltek, gondoltak a rendszerváltozással  kapcsolatban ? Hogy mindenki egyből felemelkedik a kispolgárságból a középosztály soraiba? Ez nem megy máról holnapra sajnos. Naivak az emberek , ugyanakkor szánalmasak is vágyaik megfogalmazásakor. Főleg ez idő tájt, amikor minden szakember ujjal mutogat az erkölcsi válságra, ami eluralkodik  minden tekintetben minden „osztályon” szegénytől kezdve a gazdagig. Mindenki gazdag és híres akar lenni,és előbbre valónak tartanak egy külföldi nyaralást ,mint az idős szülők látogatását. Ezt közvélemény kutatások bizonyítják, ami elszomorító.  Ahogy az is, hogy az adott szónak nincs súlya : lebeg ,mint tollpihe a tavaszi szélben,s ki tudja hol, mikor álll meg,és minek, kinek, miért.

Becsületesnek lenni kifizetődő – mondják sokan olyanok is, akik érzik, tudják,nincs ez így rendjén, bármennyire is „trendi” ez a dolog,felfogás, és kicsit háborog a lelkük emiatt, de mivel muszáj élni,mert jönnek a számlák, a rezsi,miegymások, kénytelenek alkalmazkodni a kor adta követelményekhez, máskülönben le és kimaradnak abból a fejlődi ciklusból,ami a társadalmat jellemzi általánosságban.  A kényszer nagy úr. És mindaz, ami életünkben megváltozott,s a mai negyvenes nemzedék az, aki talán a legnagyobb vesztese a rendszerváltozásnak. Mert ők még úgy nevelkedtek, hogy a becsület szónak értelme, jelentősége volt, nem csak a szavak szintjén, de a mindennapokban is. És egy sor más, hozzá kapcsolódó fogalom, mint tisztesség,  nyíltság, őszinteség, önzetlen szeretet, segítség, barátság, melyek ma is megvannak és léteznek, de mint minden , kissé átformálódtak ezek is, mintha megjárták volna a damaszkuszi utat. És nem a javukra. Senki nem tudta, mi lesz, hogy lesz. Nem ezt akartuk, mondják a negyvenesek, de hogy mit akartak, azt nehezen tudják definiálni , mert nehéz szavakba foglalni egy új világ elképzelését a sokszínű rétegződött társadalomban.  

Becsületesnek lenni a mai anyagiasságban és piacgazdaságban kész „öngyilkosság” valamilyen szinten. Ezt tudjuk, érezzük, tapasztaljuk, főleg akik a „munkásosztályhoz” tartoznak, de a  szellemi dolgozók, kis és  középvezetők is ugyanúgy ki vannak szolgáltatva, és ez a „szolgaság” egyben megköti kezüket, nyelvüket, hogy ne mondhassák és tehessék azt, amit „igazán” éreznek, gondolnak, mert ha megcselekszik, mehetnek a munkanélküli hivatalba, még akkor is, ha elvileg igazuk volt. Sőt, ma már indok sem kell az elbocsátáshoz, és államtitkárokat menesztenek máról holnapra, hát akkor egy egyszerű kispolgár hogy merne igazáért kiállni  s veszélyeztetni családja létbiztonságát ?

Alkalmazkodni kell, mondják. Igen, a kiszolgáltatottság , a mai kor „rabszolgasága” sokkal gerinctelenebb, mint  a régi, mert akkor legalább tudni lehetett hogy ki mi, kinek hol a  helye. Most meg ? Senki nem az aminek látszik, képzeli magát,  és a helyek, helyzetek sem olyan tisztán körvonalazódottak , a kontúrok mindent összemosnak, hogy még önmaga se tudja, hol is áll, milyen helyen a társadalom nem látható,, de érzékelhető ranglétráján.

Nem csoda, hogy oly sok a depressziós egyén, hogy mind többen viselkednek deviáns módra, és a valóságbeli dolgok helyett a pótcselekvésekhez folyamodnak, mint kábítószer, alkohol,játékszenvedély és a  többi. Mert azok legalább „azok” amik,  és tudják mit kapnak. Még akkor is, ha számukra ezek életrombolók testileg, lelkileg.

A becsületesség egy életen át bizony nagyon nehéz. Még nehezebb következetesen véghezvinni minden szituációban, helyzetben, még akkor is, ha ezzel önmagunk sorsán nehezítünk. Kevesen vannak ilyenek,de akadnak. De ezen kevesek is sokat tehetnek puszta jelenlétükkel , hogy mint fáklya , fényt mutassanak, lám lehet így is élni. Becsületesen, saját elveinkhez mérten, melyek lehet, másoknak nem tetszenek, nem is  kell igazából ez, de saját elveink mellett ki kell tartanunk, és mások elveit is tiszteletben kell tartani mert nem vagyunk egyformák.  De az alapértékekben, az emberi „tízparancsolatban”  vallásosság nélkül is azonosak kellene lennünk mindannyiunknak.   

Hiú remény, ábránd ? Meglehet. De szerencsére ma is vannak becsületes emberek, akik csendben, szinte észrevétlenül élnek és teszik a maguk dolgát a nagy mindenségben, és jelenlétük, ha részecskeként is, de ott zsibong köztünk,  erőt adva az erőtlenségben. Lehet, az új nemzedék  másként éli meg a becsületesség fogalmát. De ez attól függetlenül még megmarad annak , amit jelent. Mert meg kell maradnia. Nehéz, az tény. De minden nagyság nehéz, főleg mikor a külvilág az ellenkezőjére inspirál. Éppen ezért, mert nagysága révén kitartást, erőt, jellemességet kíván hosszú távon az egyéntől.  Mi az hogy „becsület” ? Remélhetjük, sokan és sokáig tudni  fogják erre is a választ.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése