2015. december 9., szerda

Mácz Ístván : Makovics János "NapSziget" című könyvéről


      Olvasom írásod. Látom könnyeid. Olvasom verseid. Lelked mosolya fel-fel sugárzik. Könyved háborgó tenger. Hegyek nyugalma. Kétségbeesés
kútja. Remény ege. Hangos jaj, nagyon halk alleluják.
           Miértek merednek az ég felé. Válaszolatlan kérdések. Hit után vágyódó hitetlenség. Képmutatásba, álszentségbe rejtett hit nem kell.
           Tudod, pusztába kiáltasz. De azt is tudod, nem hiába. Nincs felesleges szó, ami egyszer elhangzik vagy papírra kerül. ( Az Óceán egyik partján bedobott kavics a másik partig ér...)
           Fásultság, mégis évről-évre küzdeni. (25,44.o.)
           Van-e jó? de Te jobb akarsz lenni! (41,46.o.)
            Céltalan, holott égni akarsz.
           Választ keresel az élet értelmére, holott nem látod miért?
           Barátság után éhezel, nem volt? pedig volt, aki "életed része" lett. (82.o.)
           Művészetre szemed van, látod a kis csodákat, felsejlik előtted a szép... (39,42,63.o.)
           Gondolkozásod, életérzésed cáfolja, hogy vénül az életed. (87.o.)

Verseid előtt fejet hajtok. Költő vagy. Megbecsülésem fogadd!

Írják, verseid többnyire pesszimista jellegűek, - mégis azt is megállapítják: optimista. Vajon nem így EGÉSZ az élet? A maga teljességében élni annyi mint könnyek áztatják szívünk és mosoly-szivárvány lelkünkben.  A kettő soha nincs egyensúlyban.
Mácz István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése