2015. december 12., szombat

Makovics János : Szeretet „ünnepe”


Makovics János : Szeretet „ünnepe”

 

Furcsa dolog a szeretet ünnepe, ami decemberben átjárja az átlagembereket mint  a fagyos  szél, pedig nincs mit ünnepelni ezen, hiszen olyan természetes dolognak kéne  lennie, mint  a reggeli felkelés, az ebéd,miegymás. Ünnepelni kell a szeretetet, ami az emberi élet alapkövének kéne lennie, nos ez elég kiábrándító és elszomorító dolog, mert az év 365 napjából csak pár nap az amit szeretet ünnepének mondunk, de talán csak azért hogy saját lelkiismeret furdalásunkat homályosítsuk el,  feledve mindazt a sok fájdalmat,szomorúságot,csalódást,amit évközben okoztunk másoknak, akarva, nem akarva. Hamis illúziókban élünk, belénk táplálták a mesebeli Télapót, holott évek óta nincs hó, mily kiábrándító ez is, és  a karácsonyi  filmek, zenék tömkelegei egy nem létező álomvilágba igyekeznek „átlendíteni” és megkövesedett szívinket – lelkünket kissé „átmelegíteni”, hogy vegyük észre, vannak fontosabb dolgok is az életben mint a legújabb okos telefon és plazmatévé.  Megvásárolható minden ma már, csak pénz legyen akkor van lesz minden, és mindenki (?) szerető, barát, amíg van a pénz és ezáltal profit ,de ha elfogy a pénz köddé válnak a barátok,ismerősök, szaladnak a süllyedő hajóról ,és  hamar feledik a szeretet ünnepét, hétköznapok mókuskerekében.

Agyondíszített terek,utcák, villódzó fények, szemet könnyeztető karácsonyi dalocskák a hangszórókból, csillagszórók fényei, gyertyák, advent, miegymás, mindezek szépek, mint a  képeslap, de hamis illúzió aminek  nincs realitása  a valósághoz képest. Van, létezik persze, de  felszínes  mint annyi minden életünkben, és csak a  per pillanat tört részeként éljük át a szeretet ünnepét, és azt hisszük hogy szeretünk, pedig hányszor megjártuk évközben ama damaszkuszi utat, és hagytuk magukra azokat akiken segíthettünk volna, tettel és szóval. Ez a nagy karácsonyi szeretet hullám mint cunami árasztja el a a lelkeket, látszólagos  megnyugvást hozva, de a lényeg ahogy mondani szokás, elvész a sok bába közt. Ajándékokat veszünk, már aki, igyekszünk jópofákat vágni, mosolyogni, de közben arra várunk bár  csak már vége lenne ennek az egésznek, és jönnének a szürke hétköznapok. Fárasztó dolog „szeretetnek” lenni, adni, önzetlenül, csak úgy, ez nem trendi a mai világban, ma a törtetés, a karrier, mások  letiprása, megalázása,, becsapása ami „valami”. Az előrébbjutás hatalomban,pénzben, a szeretet meg …hát  az olyan hogy megvan nélküle az ember úgy isten igazából. Éjféli misére  menni, romantikus dolog, varázsa, hangulata van, de sajnos gyakran politikai beszédet hallani ott is, és a három királyok elhomályosulnak, mint a betlehemi csillagok. A sok „hazugságot” igyekszünk elhinni, hitetni,  hogy igen a karácsony  a  szeretet ünnepe, pedig ilyenkor szokott a legtöbb családi veszekedés lenni, és sokan már menekülnek, el valami csendes helyre, mert csömörük van ebből a álságos képmutató „szeretet ünnepéből”. A hagyományok élnek, erősek, nehéz változtatni rajta, és nem is kell, csak ez a erőltetettség ami nem kéne, hogy jaj de szép a világ és magunkhoz ölelünk  mindenkit  ,persze a koszos  hajléktalant  nem meg a fertőző betegeket, azért egoizmusunk erősebb bennünk a szeretet lángjánál,és csak óvatosan, hiszen amúgy is  minden szentnek   maga felé hajlik a keze, mi  meg  csak gyarló emberek vagyunk, szóval megjátsszuk amit elvárnak tőlünk és mi magunktól, mert mi a francnak lógjunk  ki feleslegesen,  kibírjuk ezt a pár napot  bármennyire fáj is ugye, és  a mosoly néha vicsor, de ez nem olyan nagy probléma.

Szeretet ünnepe : karácsony….hamis kapaszkodó, illúzió, melyről tudjuk  hogy nem úgy van ahogy, és nem az a lényeg ami, de eljátsszuk szerepünket a magunk színpadán,  ha nem is Oscar díjas módon,de tőlünk telhetőn, hogy  letudjuk ezt is ahogy a többi ünnepet is. Illúzió romboló vagyok, nihilista, aki mindenben csak a rosszat látja ? Nem, csak a tapasztalás,  a megélt évek megannyi ismétlődő álhumanizmusa az ami erre predestinált,  és csak reménykedik abban, hogy a nagy karácsonyi szeretethullám pár napig él és ég, mint  a gyertya, de január első hideg napja máris elhomályosítja a  karácsonyi fényeket, és lassan, fájdalmasan töpörödik ,olvadozik,míg el nem tűnik, mint a megépített hóember, ami igazii hóból van.

Szeretet ünnepe : legyen . Boldog karácsonyt akkor, mindenkinek. A folytatás meg jön majd, amit át és megélünk, úgy és aszerint, amilyenek igazán vagyunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése