Visszavonultság

Makovics János :  Visszavonultság

 

Nem vagyok egyedül tudom,  mert mások is mondják, még ha meg sem cselekszik,  de gondolati síkon eljátszanak a gondolattal, hogy visszavonulnak a világtól, mert megcsömörlöttek, befásultak, és megunták az egyformaságot, minden tekintetben. Van egy film az „Út a vadonba” ami valóságos történet alapján készült, ami arról szól hogy egy amerikai felső középosztálybeli fiatalember az egyetem elvégzése után fogja magát és elmegy a vadonba, közben kalandok sorát éli át,ám végül belehal tettébe,

Ilyen drasztikus változást  nem sokan akarnak, és nem is véglegesen, de sokakban felmerül a gondolat, milyen jó lenne elmenni valahová, akár itthon egy kis tanyára, ahol rusztikus  életmódot folytathat, ahol víz, villany jó ha van,de az se baj ha nincs, de televízió, mobiltelefon, internet s hasonlók nem kellenének, csak az alapvető életben maradási dolgok, ruhák, élelmiszerek, szerencsére ma már oly sokféle konzervek, levesek, tejek s miegymások vannak, amik hűtés nélkül is hónapokig elállnak, így aztán nem kell boltba menni, emberek közé, és teljesen magányos Robinzonként tudnak élni, ha nagyon akarnának. Nem érdekli, mi van az országban, a nagyvilágban, amolyan tudatlanság vagy jobban mondva „közönyösségi szintségben” élnek, mely csak az alapvető puszta emberi létezés megélését eredményezi. Hiszen igazából nincs is szükség arra sok információra ami árad az emberekre a médiából, melyeknek nagy része úgyis hazugság, mellébeszélés, mert a  politika mocskos,embertelen álszent dolog, ami gondolkodni akar az egyén helyett,  megmondva mi a helyes a követendő példa, és az úgynevezett elfogadott társadalmi normák, amikhez igazodni kell. Nos, az ilyenekből van elegük sokaknak, és szeretnének elvonulni a világtól, egy időre legalábbis, pár hónapra, hogy feltöltődjenek, szembenézzenek önmagukkal, múltjukkal, és elgondolkodjanak olyan dolgokon, amik  a napi rohanásokban ritkáén fordul elő. És hogy részesei legyenek az életnek olyan szempontból, hogy a természetben élnek, összhangban vele, látva, érezve, saját bőrükön tapasztalva a természet sokszínűségét. A reggeli  napfelkeltét, az éjszaka csillagit, a végtelen mezők virágjait, a hegyeket, a patakokat,, mindazt ami körülveszi őket itt abban a közegben ahol élnek, békében, csendben, nyugalomban. Nem kell rádió, cd, dvd, mp3 miegymás, a természet megadja a muzsikát, madarak ,a szél, az erdő hangjai, nem csendes a természet, tele van csodás hangokkal, csak meg kell hallani, oda kell figyelni, nem adja csak úgy magát, a természetben az a csodás hogy csak az arra érdemes veszi észre, látja amit látni kell, hallja mit hallania kell, és érezni azt a csodás összhangot, hogy minden összefügg egymással, ahogy a nappal az éjszakával, egyik sem lehet meg a másik nélkül.

Önzés lenne az ilyen visszavonultság ? Hátrahagyva barátokat, családot,  ismerősöket, munkahelyet, a megszokottság lagymatag biztonságát ? Mindenki maga dönti el, mit szeretne, és minden meghozott döntésnek ára van, mert semmit nem adnak ingyen, Öröm, fájdalom, siker, veszteség, mind – mind feldolgozandó, mellyel törődni  kell, ha akarunk ha  nem, mert bennünk van, mi hordozzuk minden csíráját, mely aztán kihajt vagy elpusztul, attól függően miként állunk hozzá, mennyi az akaraterő, a kitartás, hogy amit elterveztünk – határoztunk, azt mennyire tudjuk a hétköznapjainkban realizálni a valóság talaján. Mert két lábon állunk, és  mehetünk jobbra, balra, előre, hátra, körbe – körbe, de bármit is cselekszünk, mindenért mi felelünk. 

Visszavonulni elméletben könnyű, gyakorlatban már nem. Kevesen vannak akik ezt teszik, ez a világ amiben élünk nagyon  belénk ívódott, és egy nap nagyon hosszú, ha semmi más nincs, csak a természet amiben élünk, ami körbevesz, és  a napi tevékenységek elvégzése csak pár óra, a többi nagyon hosszúnak, uram bocsá, üresnek tűnhet, ha nem tudjuk önmagunk lefoglalni, gondolatainkkal, és beleolvadni a természetbe mint az állatok, de nem állati szinten. Könyveket lehet vinni, kell is, avval sok idő elmegy , ahogy hagyományos írógéppel, hogy leírjuk amit érzünk, gondolunk, ezek még beleférnek a visszavonultság anyagiasságába, de rádió,tévé az már nem, mert megzavar, káoszt hoz  a csendbe, mely sokkalta hangosabb mint az  a hangzavar, amiben élünk általában.

Visszavonulni pár hétre, hónapra, jó dolog, jó lenne, kinek milyen a vérmérséklete, anyagi lehetőségei. Van aki az Alföldre megy egy elhagyatott tanyára, kibéreli,  állatokat tart, veteményest, van aki ha jobban áll anyagilag, távoli helyre  megy, egy indiai tengerparti kis faluba  ahol minimális az infrastruktúra, vagy tunéziai  nomádok, amazóniai indiánok közé megy, vagy Tibetbe kolostorba, megtapasztalva más fajta életet, rádöbbenve arra, mily sok színű is a világ, és milyen sivár a mi oly nagyra tartott civilizációnk ,mely látszólagos humanizmusban él, hiszen naponta tiporja sárba az emberi jogokat, a jóságot, szeretett, a humanizmust,  és csak a pénzt, a karriert tekinti célnak, pedig nagyot tévednek. A klinikai halálból visszatérő emberek alapjaikban változnak meg, mert rájönnek arra, hogy mi is az élet valódi értelme, lényege, és tudják hogy nem azért születtek a Földre hogy javakat gyűjtsenek, anyagiakat, hanem hogy embertársaikkal legyenek jók, emberségesek, tudjanak beszélgetni a beszéd öröméért,  együtt lenni, értelmes dolgokat cselekedni melyek összhangban vannak a természettel, és meglátják, felfogják, tapasztalják mindazt, hogy mi is az élet igai értelme.

Ezért jó visszavonulni, vagyis jó lenne ha erre lehetőség lenne mindenkinek, mert ha trauma  éri, másfajta életvitel, akkor rádöbbenhet arra, hogy mi is létének igazi értelme. De sajnos kevesen vannak akik ezt megteszik, tehetik,  mert a világ nem erre predestinál, hanem az anyagi javakat teszi előtérbe, és a karriert, a valakivé lenni hamis illúzióját, s mikor eljön az utolsó óra életében, rádöbben arra, hogy bizony  inkább embertársaikkal kellett volna többet lenni, fogalakozni, nem pedig harácsolással, üzlettel, mely felemészti azt, aki valójában, egyéniségét, személyiségét.

Visszavonulni kéne, néha, mindenkinek. Másképp látnák utána saját életüket.