(1963 - ) |
| Elmúltak - végre! - az ünnepek. Sok volt minden, étel, érzés, mely hamis mint oly sok talmi csillogás, ami igaz, a hó szikrázó fehérsége, lépteink nyomán erdõt mezõt járva. Januári csendesség mi körbevesz itt vidéken, kis falumban élve ismeretlen ismerõsként, és nem tudom már ki kicsoda, honnan hová, nem falu már ez sem, változott a világ, de mennyire, óh hogy fáj! Január örök, születés, halál, körforgás, maradva sem maradok élhetetlenként, reményt vesztve semmit várva senkiért, magam magamban magamért élek jó ideje már, fagyos lettem mint január. |
2016. január 3., vasárnap
Makovics János : Januári gondolat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése