(1963 - ) |
| Benne járunk a télben, ha késve, lábunk alatt ropog a friss fehér hó, január meghozta hidegét s havát, nem maradt hûtlen mint sok más. Fagyos a hajnal, csípõs a reggel, déltájban megmutatja magát a Nap, ám hamar eltûnik mint ki nem akarja látni e való világot, s alszik láthatatlanul, mégis figyelve mint nagy testvér, miként próbálunk élni, megélni, túlélni, átélni sorsunkat, mely tél közepén derékba tör sok kemény legényt, ha nincs mivel fûteni, és nincs mit enni, segélybõl tengõdve a lét peremén, margón kívülre tett életpálya, nem hívogat mint havas erdõ meseszép tája. |
2016. január 16., szombat
Makovics János : Tél közepén
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése