SZÜNETELTETEM a Facebook oldalam, pedig évek óta rajta vagyok, viszonylag sokan nézik ,lájkolják, osztják, de valahogy már "meguntam" ahogy annyi mindent már az életben. Egy idő után minden egyhangúvá válik, megszokottá, és a monotonság elfáraszt, s túl sok időmet is elveszi, annyi ismerősöm van már, és aranyosak, meg minden, de olyasmi mint a pótkávé, pótkerék,stb, nem adja meg az igazi dolgokat, amik pedig kellenének, melyek hiányoznak életemből. Sok kellemes élményt kaptam, visszhangot, érdekes embereket ismerhettem meg, sokakban csalódtam is, akikről azt hittem barátaim, de látszólagos volt a kapcsolat, még ha élőben is létrejött a találkozás, egy idő után kifulladt mint a léggömb, és sajnálom ezeket , mert bíztam, hittem bennük, hogy lesz, lehet valami a dologból, de a fellángolások hamar kialudtak, és a parázs már nem hevít senkit. Volt már hogy másfél hónapig nem facéztam, csak ott voltam, és tudom újból visszatérek majd,de most nem érzem szükségét annak hogy benne legyek. Pihentetem a dolgot, s ha eljön az idő visszamegyek, és újre fent leszek. A valóságot szeretném élni, nem a virtuális világot, bár a kettő nem zárja ki egymást, sőt, kéz a kézben járnak, de mindenki maga dönti el hogy mikor, hol, meddig és miért van, akar valamit. Egy ismerősöm a facén akart népszerű lenni a zenéjével, de "le se szarták",nem nagyon jutott előbbre, én ha kitettem az oldalamra akkor megnézték, de nem rajongtak érte,megértem, okkal. Voltak, más művészek akiknek igyekeztem reklámot csinálni de nem érdemes jónak lenni, így abba hagytam, minek törődjek más reklámozásával ha a sajátom sem érdekel. Főleg, hogy kikneksegítettem nem segítettek nekem viszont, ami kiábrándító és elszomorító egyben ,de ilyen a világ amiben élünk,csak a maguk dolgával törődnek - tisztelet a kivételnek - és amúgy is untam már az egészet. Parkolóba állok egy darabig, s majd ha úgy érzem, leszek a facén újbol. De most elegem van már belőle, szünet van.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése