2016. március 14., hétfő

Makovics János & Csikó Tamás : Csalódás egy "barátban"

Pár éve megismerkedtem valakivel, akivel aztán sok mindent átéltünk, voltak közös kalandjaink, élményeink, és minden tekintetben segítettem, emberileg, lelkileg, a "művészi" előbbrejutását hogy ismertebb legyen, és anyagilag is, sajnos. Adtam neki kölcsönt, két havi nyugdíjamat, és esze ágában sem volt visszaadni akkor ,mikor volt rá pénze, inkább vett magának 40 ezerért laptopot és 80 ezerért mobiltelefont, s mikor kértem a pénzem vissza én lettem a rossz, - letiltott a facebookon ismerősei közül - és hamar elfelejtette hogy mennyi mindent  megtettem érte, saját káromra is, mert csak az ő kedvéért mentem bele közös videoklipbe, amiből nekem csak károm származott. Nagyon csalódtam benne  minden tekintetben, blogjaiban s másutt a becsületről s  miegymásról  ír, közben a valóságban teljesen másmilyen, kihasznál másokat a maga hasznára, de ő maga semmit nem segít másokon, s ha  kérdőre vontam mindig "betegségére" hivatkozott, és össze vissza hazudozott, egyik nap írt valamit emailben, másnap pont az ellenkezőjét. Zavaros, rafinált, álszenteskedő képmutató "művész",akinek teljesítménye nagyon "amatőr" és nem sok sikert ért el, de kritizálni nagyon tud másokat.
Arról bezzeg nem ír hogy barátnője a munkahelyéről ,ahol beteg,sérült gyerekek vannak ,ellopja a kaját haza....
Csalódtam benne mint barátban, emberben, és neki  "köszönhetem" hogy ezentúl soha  senkinek semmiben nem fogok segíteni, nem ez volt az első eset hogy így jártam, jószívűségem,bizalmam és segítőkészségem sok százezer forintom bánja, mert adakoztam szívesen, de pszhiológusom is azt mondta, meg kell tanulni nemet mondani és "egoistának" lenni önmagam érdekében. 
Ezt az ember úgy  hívják CSIKÓ TAMÁS.
Nem haragszom rá, csak mélységes szomorúságot érzek.



Makovics János : Álbarátság

( Csikó Tamásnak)

Már nem csodálkozom ,megszoktam

hogy mindenki csak kihasznál, és ha

már nem kellek, mint papírzsebkendőt

dobnak el, s nem számít semmi ami

volt, miket megcselekedtem, s adattam :

sőt, vissza sem kapom amit adtam,

mondván nincs módja, de másra igen,

szóval, tettel, szeretettlen, s hamisság

köde melybe elvész mindaz ami volt.

Nem ír, nem hív, nem találkozunk,

már nem tudok mit adni, segíteni, minek

hát az együttlét a város peremén, s

"betegségére" hivatkozva bujdokol,

magától magában, tudva "bűneit" melyet

akarva akaratlan szór szét villámként,

fájdalmat s szomorúságot okozva annak,

ki bízott benne , de elveszett örökre.
 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése