2016. március 29., kedd

Makovics János : Versek







Makovics János : Érdemes ?

Annyi évtizeden keresztül,

mindig próbáltam "jó" lenni,

segíteni ahol és ahogy tudtam,

mégis aztán én lettem a "rossz",

pedig tudom hogy nem volt igazuk :

s eltűntek a ködbe a jótettek hamar

elfeledve, mint igéreteik, szavaik.

Pórul jártam, ráfizettem, emberileg,

lelkileg, anyagilag, s már kételkedem

érdemes volt e jónak lenni, segíteni

a bajban levőkön, kihasználtak csak,

és mikor már nem volt mit adnom,

elfordultak ,megtagadtak, sőt fenyegettek,

mintsem hogy visszaadják amit adtam.

Legjobb védekezés a támadás, miközben

ők beszélnek,zenélnek,írnak becsületről,

barátságról, tisztességről,s a gyakorlatban

pont az ellenkezőjet cselekszik meg azokkal,

kik segítetették, támogatták őket....

Érdemes volt jónak lenni, s legyek e jó

továbbra is, kétség mardos de tudom

nekem van igazam, s nem haragszom csak

szomorú vagyok,csalódva azokban, kikben

bíztam, s akik ellenem fordultak s támadnak,

hamar elfeledve, mennyi mindent adattam.



Makovics János : Visszavonulás

Elég volt, bár mihez képest,

mindenkinek mást jelent az "élet".

Megéltem mit akartam, ültem

repülőn, tengerjáró hajón, láttam

sok szép várost s gyönyörű helyeket,

ismerkedtem, barátkoztam, magam

vagyok mégis , csak kihasználtak,

emberileg, lelkileg, és anyagilag,sokszor,

olyanok kikben bíztam ,majd átvertek,

s hazudtak maguknak,másoknak, nekem.

Elég volt : már csak ismétlés minden,

voltam "fent" és "lent" megtapasztaltam

annyi mindent, s hű maradtam magamhoz,

nincs lelkiismeretfrudalásom, már csak

nyugalmat s csendet várok vágyok, négy

évszak hozta változások, kis lakomban

robinzonként, kívül és mégis benne a

világban az internet által , de nem akarok

már "élő" kapcsolatot , szeretettlent, mely

kihúnyt mint a táborűz, s hamuja maradt.
 

Makovics János : Kérdések

Nem hiszek istenekben, de valamiben igen.

Emberekben, kik sokfélék testileg,fajilag,

kultúrálisan, lelkileg, s mindenütt voltak

vannak és lesznek jó és rossz emberek,

függetlenül attól, hol, mikor miként élnek.

Nem istenekben hiszek, kik csak szenvedést

okoztak mindenütt, nevükben gyilkoltak,

évezredeken át, meggyalázva s tagadva

minden vallás alapját, a szeretetet, mely

nélkül nem élet az emberlét, mégis oly

sokan leélik életük gondtalanul, szenvedést

okozva másoknak, nem törődve istenek

leendő haragjával majdan "odaát".

Az istenek elvannak magukban ha vannak,

afrikai rabszolgaságoktól az indiánok irtásáig,

más vallásúak s világnézetűek üldözése,

gyilkosála, megsemmisítése ,haláltáborok

s háborúk sokasága rég s még ma is ,

mennyi ártatlan élet mely bűntelen szenved,

miféle istenek kik ezt nézik onnan fentről,

s elvárják hogy imádják, tisztejék őket, pedig

ők nem tisztelik az életet, az embereket,

önzőek s hamiskásak az ilyen (ál)istenek.

Nem hiszek istenekben,vallásokabn, csak

itt és most élő emberekben, kikben él még

a szeretet és a béke vágya, s tetteikkel

bizonyítják a reménykedő boldogulást.

 

 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése