2016. március 29., kedd
Makovics János : Versek
Makovics János : Érdemes ?
Annyi évtizeden keresztül,
mindig próbáltam "jó" lenni,
segíteni ahol és ahogy tudtam,
mégis aztán én lettem a "rossz",
pedig tudom hogy nem volt igazuk :
s eltűntek a ködbe a jótettek hamar
elfeledve, mint igéreteik, szavaik.
Pórul jártam, ráfizettem, emberileg,
lelkileg, anyagilag, s már kételkedem
érdemes volt e jónak lenni, segíteni
a bajban levőkön, kihasználtak csak,
és mikor már nem volt mit adnom,
elfordultak ,megtagadtak, sőt fenyegettek,
mintsem hogy visszaadják amit adtam.
Legjobb védekezés a támadás, miközben
ők beszélnek,zenélnek,írnak becsületről,
barátságról, tisztességről,s a gyakorlatban
pont az ellenkezőjet cselekszik meg azokkal,
kik segítetették, támogatták őket....
Érdemes volt jónak lenni, s legyek e jó
továbbra is, kétség mardos de tudom
nekem van igazam, s nem haragszom csak
szomorú vagyok,csalódva azokban, kikben
bíztam, s akik ellenem fordultak s támadnak,
hamar elfeledve, mennyi mindent adattam.
Makovics János : Visszavonulás
Elég volt, bár mihez képest,
mindenkinek mást jelent az "élet".
Megéltem mit akartam, ültem
repülőn, tengerjáró hajón, láttam
sok szép várost s gyönyörű helyeket,
ismerkedtem, barátkoztam, magam
vagyok mégis , csak kihasználtak,
emberileg, lelkileg, és anyagilag,sokszor,
olyanok kikben bíztam ,majd átvertek,
s hazudtak maguknak,másoknak, nekem.
Elég volt : már csak ismétlés minden,
voltam "fent" és "lent" megtapasztaltam
annyi mindent, s hű maradtam magamhoz,
nincs lelkiismeretfrudalásom, már csak
nyugalmat s csendet várok vágyok, négy
évszak hozta változások, kis lakomban
robinzonként, kívül és mégis benne a
világban az internet által , de nem akarok
már "élő" kapcsolatot , szeretettlent, mely
kihúnyt mint a táborűz, s hamuja maradt.
Makovics János : Kérdések
Nem hiszek istenekben, de valamiben igen.
Emberekben, kik sokfélék testileg,fajilag,
kultúrálisan, lelkileg, s mindenütt voltak
vannak és lesznek jó és rossz emberek,
függetlenül attól, hol, mikor miként élnek.
Nem istenekben hiszek, kik csak szenvedést
okoztak mindenütt, nevükben gyilkoltak,
évezredeken át, meggyalázva s tagadva
minden vallás alapját, a szeretetet, mely
nélkül nem élet az emberlét, mégis oly
sokan leélik életük gondtalanul, szenvedést
okozva másoknak, nem törődve istenek
leendő haragjával majdan "odaát".
Az istenek elvannak magukban ha vannak,
afrikai rabszolgaságoktól az indiánok irtásáig,
más vallásúak s világnézetűek üldözése,
gyilkosála, megsemmisítése ,haláltáborok
s háborúk sokasága rég s még ma is ,
mennyi ártatlan élet mely bűntelen szenved,
miféle istenek kik ezt nézik onnan fentről,
s elvárják hogy imádják, tisztejék őket, pedig
ők nem tisztelik az életet, az embereket,
önzőek s hamiskásak az ilyen (ál)istenek.
Nem hiszek istenekben,vallásokabn, csak
itt és most élő emberekben, kikben él még
a szeretet és a béke vágya, s tetteikkel
bizonyítják a reménykedő boldogulást.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése