Makovics János : Tavaszodik
Lassan, de bizton múlik a tél.
Miként időnk a térben, sorsunkat
megélve, reménykedve, vágyakozva,
friss tavaszi szellők s rügyek jövetelére.
Tavaszodik odakint hosszabbak a napok,
óh mennyi mindent csinálhatnánk immár
jobban, megújult erővel, mert tudjuk mit
rontottunk el s min kéne változtatnunk,
s a tavasz meghozza majd gyümölcsét,
és aranylik szívünk mint az aranyeső,odakint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése