Tarnóczi atya Dorogon született 1929-ben. Esztergomban szentelték pappá 1956-ban. Ezután egy évig káplán volt Ásványrárón, majd 1957-1961 között Esztergom-Belvárosban. Sokfelé szolgált a hetvenes évek elejéig: Balasagyarmaton, Érsekvadkerten, Nyergesújfalun, Budapesten.
1971-ben helyezték Kesztölcre, ahol 2012-ig szolgált. 2012-ben nyugállományba vonult, és érseki tanácsossá nevezték ki.
Minden emlékezés valakire,egyéni, hiszen ki - ki arra tud visszagondolni, ami vele és közte történt, az évek során, melyek persze sokszor lerombolják azt a "képet" ami némelyekben él. Senki sem "jó" egész életében, senki sem szent, mindenkinek vannak hibái, mert gyarló földi, halandó emberek vagyunk, kiknek a hétköznapok megélése időnként oyan dolgokat hoz ki belőlünk, amikre tudjuk, nem vagyunk büszkék, és amíg élünk, tüskeként szúrja lelkünket.
A plébánost gyermekkorom óta ismerem : jártam hittanra, voltam elsőáldozó, bérmálkozó, elvileg római katolikus vagyok, de nem hiszek abban amit képviselnek, más a világnézetem, de tiszteletben tartom azokat kik hívőek, bár sajnos tapasztalataim szerint a nem hívők jobban kiálltak és segítettek mikor szükségem volt, mint azok akik "keresztények" és ájtatosan mutatják vallásukat, de hogy hétköznap miként élnek, cselekednek, másokkal s magukkal, azt nem fogják fel, csak a másik emberben veszik észre a szálkát, magukban a fát nem. Sosem szerettem általánosságban sem a képmutató, álszenteskedő embereket, főleg nem a "katolikusnak" vallók közt.
A helyi templomnak megvan a varázsa, hangulata, és emlékszem milyen volt régen és milyen ma. Szerintem kár volt "újítani", modernizálni, most olyan "szürke" számomra ahhoz képest ,milyen volt anno kamaszkoromban. Ministráltam is, de nem sokáig, a pap végül is eltanácsolt, amit nem vettm zokon, sőt ! Látva, tapasztalva miként cselekszik, beszél, viselkedik velünk kik jártunk a hittanórára, megingott bennem a keresztényi szeretet és türelem, alázat iránti eszme, hiszen a pap tetszik nem tetszik, bizony kemény szavakkal szólt olykor hozzánk, és nem egy ízben meg is legyintett pár rosszalkodót, és ezt nem éreztem keresztényi cselekedetnek, sőt egyre jobban elhatárolódtam eme képmutató viselkedéstől.
Egyszer elmentem a plébániára egy késői délután hogy beszéljek vele "csak úgy" mert nagyon sok lelki bajom volt, de "kidobott", és akkor végleg "meghalt" számomra mint "pap". Erről írtam is egy cikket a katolikus Jel című folyóiratban "Hová lettek az igazi papok?" s mikor megjelent fénymásolatban elküldtem neki, persze nem reagált rá. Esztergomba egy evangélikus lelkészhez jártam akihez egy barátom vitt el, és ő első szóra fogadott és sokat beszélgettünk, tanácsokat adott, megvígasztalt és támogatott, s mikor egyszer elmondtam a papunknak ezt, szinte meg volt sértődve és azt mondta olyan bántó szóval hogy "de hiszen ő evangélikus" , mire én, viszont nem dobott ki mint maga. Valahogy érezte hogy immár a szememben erkölcsileg lesüllyedt mint egy patakba dobottkő, ami hullámokat kavart, és ezek csak egyre fodrozódtak. Jártam vasárnaponként templomba amíg elég nagy nem lettem ahhoz hogy nemet tudjak mondani otthon.
És a negatív élmények fokozódtak : egyszer az elágazástól gyalog jöttem haza, és neki akkor volga kombija volt, ami bizony nem szokványos dolog, és mikor megkérdeztem a kocsiban hogy kitől kapta ezt a szép autót. azt mondta a jóistentől. Hát , elröhögtem magam. De később, mikor már komolyabb bajok történtek velem, utólag tudtam meg, hogy nem hogy kiállt volna értem, mellettem, inkább ellenségem lett, és olyanokat beszélt rólam, hogy fegyver van a lakásomban, meg valutázok ,és hasonlók ,szóval hogy milyen veszélyes, köztörvényes bűnöző vagyok, holott "csak" tiltott határátlépési kisérletem és folytatólagosan elkövetett államellenes izgatásom volt, amiért le is csuktak, de a rendsszerválozáskor "megkövetett" az új kormány, de anyagi kárpótlást nem kértem. Több más dolgot is visszahallottam szavahihető emberektől hogy miket mondott rám a pap, de ezeket nem részletezem. Viszont sokan felkerestek, mint "újságírót" hogy tegyek már valamit - és elmondtak olyan dolgokat, hogy miket csinált a pap,- és hogy ne az aktuális politikai propagandáról beszéljen szentbeszédei alatt, hanem a szentírásról és ne hirdesse a pártokat, azok eseményeit, nyilatkozatait, stb. Néha elmentem kiváncsiságból misére, és tényleg, sokszor alig bírtam magam visszafogni, hogy bele ne szóljak, főleg mikor egyes csoportok, szervezetek ellen beszélt, de olyan gyűlölettel hogy szinte megfagyott a levegő a templomban. Gondoltam felveszem diktafonra és elküldöm a médiának,de végül is hagytam, gondoltam, ha van isten majd úgyis megkapja a magáét "odaát", mert "szóval,cselekedettel" ugyebár...amúgy nem egy ízben láttam a papunkat pesten civil ruhában, ami furcsa volt, hiszen mért vetette le papi mivoltát.....sok pletyka keringet de nem akartam vele konkrétan foglalkozni, - egyszer egy anyuka keresett fel és sírva mondta, hogy kislánya aki addig rendszeresen járt templomba,avval állított haza reszketve,hogy soha többé nem megy a templomba, - és akik ilyesmivel hozzám fordultak, azt mondtam nekik ők maguk tegyék meg a szükséges lépéseket, de ahhoz már "gyávák" voltak.
Mindig is volt egyfajta "feszültség" köztünk mikor néha találkoztunk, éreztem és ő is, hogy nagyon más világban élünk már és próbált már hízelegni hogy "ó a költő" de számomra a szavai mint esőcseppek leperegtek, nem volt súlyuk számomra. A papság is csak egy "szakma" de ő az én szememben nem képviselte azt amit kellett volna, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy eltávolodjak a katolikus vallástól.
Nyilván sok szépet és jót is cselekedett a papunk, de számomra ezek az emlékek maradtak -vannak meg róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése