Most telefonált egy nagyon régi barátom, hogy közös imerősünk, egy végtelenül kedves, aranyos, nagyon művelt hölgy, 85 évesen öngyikos lett. Megrázott a hír, mert szerettem, kedveltem, egyéniség volt, és nagyon liberális és mindig mindenben segített, ahol csak tudott, sokan ki is használták - mint engem is - és a fia is öngyilkos lett fiatalon, költő volt, tehetséges. Furcsa, hogy 85 évesen öngyilkos valaki ,de megértem, belefáradt már mindenbe és sok betegsége is volt. Élete nem szokványos volt, végigélt sok mindent, háborúkat, éhezéseket, látott - tapasztalt sok mindent, és a 85 év azért már szép kor, kevesen élik meg. Hiányozni fog, de eméléke megmarad lelkemben.
Nevét személyiségi jogok miatt nem írom ki , és nem is az a lényeg, hanem hogy volt valaki, aki részese volt életemnek.
Annyi sok közös volt bennünk, és halálunk is az lesz, mert jómagam is öngyilkos leszek , "hirtelen felindulásból" mert már belefáradtam mindenbe én is.
Magyarországon naponta négy ember lesz öngyilkos : egyikük ismerősöm volt most.
Béke legyen Vele, örök nyugodalma.