( Wutka Tamásnak "odaátra" )
( 1951 - 2013 )
Már
három éve hogy nincs velem,
de
bennem él nap mint nap, élőként.
Oly
sok mindent megéltünk, jót, szépet,
rosszat
is de harag sosem volt köztünk :
„testvérem”,
lelki társam volt minden
tekintetben,
s nem voltam magam, mint
most,
hogy elment és itt hagyott, magamra.
Hiánya
egyre jobban nő az idő teltével,
nem
foszlik a homály, nem gyógyír az
évek
múlása, azóta senki ki megért igazán,
s
nem találom szavaim feneketlen súlyát,
mely
lehúz a mélybe mint eldobott kavics,
merülök,
süllyedek egyre lejjebb a végtelenbe,
és
csak a hiány mit érzek és körül ölel mint
a
négy évszak múlása, nélküle, mindörökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése