Makovics János : Pálos ünnepi,búcsús mise

Makovics János : Ünnepi mise

Nyárias meleg nap volt 2016.szeptember 11 én vasárnap, mikor is Klastrompusztán a Pálos Rend ünnepi, búcsúi szentmiséjét tartották. Odefelé tekerve a biciklit, már félúton találkoztam az út szélén leparkolt autóval, s mellettük fehér ruhába öltözve az apácák nézték a környező tájat. A kolostor romjainál már gyülekeztek az emberek : a bejáratnál 2016 - os Pálos falinaptárt osztogattak, és egy prospektust a zarándokutakról, valamint az erre a napra kinyomtatott imádságos - énekes szórólapot, amit "emlékbe" is jó eltenni. Déli harangszókor elkezdődött a szentmise,zászlókkal bevonultak a rend képviselői, Dr.Tóthpál Tamás, Szent György rendbell budavári vezetésével. Nem csak helybeliek,más vidékekről,városokból,falvakból is jöttek. Volt kórus, gitárkiséret,és az énekszó valóban felszállt az égig . Helyi plébánosunk, Dr.Magyar Pál is részt vett, közösen tartották : Borsos József volt tartományfőnök celebrálta a mise nagy részét. Kissé hosszúra nyúlt ugyan a név szerinti felsorolás hogy kiket köszönt, de ezt kárpótolta az a csodálatos, megindító és valóban csodálatos szentbeszéd amit tartott, sőt, előadott. Ahogy mondta beszédét, hangsúlyozva, gesztikulálva, tekintetét ránk vetve, magával ragadta a résztvevőket, hiszen beszéde nem unalmas, hanem tartalmas, humoral is fűszerezett volt, és személyes is, mert saját sorsát is említette, gyerekkorát,mikor még mindennapos volt az otthoni imádkozás,és a hit ereje átjárta lelküket : és a mai kornak a "vívmányait" és azt a sok "keresztséget" amit viselnünk kell. Konkrét eseteket beszélt el, pl.hogy egy egyetemi tanárt kizavart a Bazilikából mert úgy beszélt, ahogy egy egyetemi tanárnak nem szabadna, és még egy sor hasonló "példázattal" rukkolt elő, de olyan lendületes módon, és mégis oly egyszerűn, emberin, ami tényleg "mágnesként" vonzotta a hallgatóságot. Tisztán, érthetően beszélt, és úgy vélem, eme beszédnek a hatása sokakban tovább él még. Kihangsúlyozta a keresztényi szeretetett, a megbocsátást, az elanyagiasodott világ álhumanizmusát, és a tékozló fiú esetét is előhozta : meg tudunk e bocsátani az ellenünk vétkezőknek ? A hegyek zöld karéjában a természet lágy ölén, ezek a szavak súlyosabbaknak és emberközelibbnek tűntek, és hatottak, mintha a templomfalak közt hangzottak volna el. Áradt belőle a hit ereje, és mindvégig amíg tartott a mise, varázsa volt az egésznek. A felhangzó énekek csak még jobban kihangsúlyozták a szentmise lényegét. Ez valóban ünnepi, méltóságteljes és kegyelettel teljes mise volt ! A Himnuszt is elénekelték és a szokásos dalokat,szinte belezengett a táj is. Aki részt vett ezen a szentmisén, lelkileg feltöltődhetett, de a mise után azonban már mindenki rohant "evilági" dolgai után. Semmi sem örök, de az itt töltött idő "bevésődött" remélhetőleg sokakban,főleg mondanivalója miatt. "Boldog Özséb" is boldog lett volna ha látta - hallotta volna ezt .