2016. október 29., szombat

Makovics János : Csak egy kívánság

Makovics János : Csak egy kívánság

Csak egy kívánság van amire vágyom :

elhagyni végleg ezt a búskomor, szép

világot, melybe lejöttem egy időre, de

távozni kéne immár tényleg végre.

Semmi nincs ami marasztaltna, menni

odaátra, semmivé válva a mindenségben,

nyugalmat lelve kékségnyi békét, végre.

Befásultam, elfáradtam és kiégtem, gyertyám

már csak néha lobban mint elhasznált gyufa,

és a csendességet vágyom, a semmiséget,

bár tudom, egy két ember talán hiányol majd,

de megszokják s tovább élnek, megértve, remélve.

Mert nem bűn az öngyilkosság, a bűnök melyeket

elkövetnek azok melyek égbe kiálltanak de nem

hallják az istenek, s barátság, hűség, becsület,

tisztesség, erkölcsi egyetemes emberi érték,

nem jó már ez a világ nékem, zavar és zavart,

s félek már magamtól, a felgyülemlő ádáz

dühtől mely vulkánként forrong bennem,

s nem szeretnék kárt tenni másban, tudva

vannak kik megérdemli mert kihasználtak,

becsaptak, elárultak, s nem tudok megbocsátani,

hiába vagyok toleráns, egyszer betelik ama pohár.

Egy vágyam van már csak, de nagyon : elhagyni

ezt a földi világot immár végleg, örökre, magamért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése