"Elvileg" van egy bátyám, de igazából nincs, sosem voltunk jóban, merőben két különböző világban éltünk - élünk. Ő egézséges, én nem, és irigyli hogy nem kell járnom dolgoznom, leszázalékolt vagyok, előtte 16 évig dolgoztam én is amúgy, de a betegségeimet, a 26 műtétet ,a Hep C fertőzöttséget amit egy műtét során kaptam és az egyébb bajaimat már nem irigyli, beszédhiba, nagyotthallás stb...Zűrös életem volt, de utaztam Párizstól Rómáig, Berlintől Batumiig, és belföldön is sokat utaztam, ezt is irigyli a bátyám, pedig ő is utazhatott volna, senki nem tartotta vissza, nekem anno úgy kellett "megszöknöm" otthonról hogy utazhassak, Prágába is úgy mentem el egy barátomal repülővel hogy szó szerint megszöktem mert szüleim nem engedték hogy utazzak,de engem hajtott az utazási vágy. Nyolc napos Fekete - tengeri hajóúton is részt vettem, hatalmas élmény volt az is. Bátyám "kimenekült" egy házasságba otthonról, pedig hozzám képest neki arany élete volt,első szóra mindig mindent megkapott, kazettás magnótol kezdve commodore számítógépig mert ő volt a jól tanuló fiú. Magányos voltam,otthon feszült volt a helyzett, én voltam a "rossz",és nem is éreztem jól magam ,máshol kerestem barátokat, és találtam is, művészlelkeket akikkel megértettük egymást. Bátyám ivott, dohányzott, sajnos elég nagymértékben,sőt...idővel alkoholista is lett. Első házassága véget ért, lett egy gyerek...szüleinknek mikor nálunk volt az utóbbi években szinte majd mindig berúgott és üvöltözött mint a sakál, bent a lakásban ép úgy mint kint az udvaron,utcán, hogy "nem kérte az életet,minek csinálták" ...nos az ő gyereke sem kérte az életet ,minek "csinálta", főleg hogy az a gyerek nem is szerelemből született hanem érdekből, hogy ne váljon el ,de végül mégiscsak válás lett a dologból. Amíg tartott az együttlét, az sem volt "szerelem" : felesége nem járt dolgozni, és csak adóságokat csináltak amiket szüleink fizettek ki, ahogy a lakásvásárlásba is hogy legyen hol lakniuk, és az évek folyamán anyagilag nagyon kihasználták szüleinket, de ők csak fájdalmat, szomorúságot adtak cserébe. Az unokát kilenc hónapos korában hozták a nagyszüleihez, és akkor mi egy rokonnál voltunk Anna napot köszönteni, és még ők voltak megsértődve hogy nem voltunk otthon mikor ők végre kegyekedtek azt a gyereket kihozni. Beszélgetni sosem beszélgettünk , csak felszínes, átlagos dolgokról, és csak akkor szóltak ha kellett valami. Mikor végre elváltak, apunak köszönhetia bátyám hogy nem lett évekig tartó bírósági vagynomegosztás, mert apu mondta a bíróságon, ha egy hónapon belül nem fizeti ki a fele lakást a bátyámnak, akkor mi kifizetjük és a volt feleségnek kell elhagynia a lakást. Érdekes módon hamar meglett a pénz és ki lett fizetve a bátyám. Akkor hazaköltözött sajnos, mindennapossak voltak a veszekedések, ivott, dohányzott, üvöltözött,kiabált,de segíteni nem nagyon segített, "fáradt" volt. Aztán vett egy lakást egy másik városban, de azt is csak úgy tudta megvenni hogy már megint ugye a szüleink adtak egymilliót "csak úgy" hogy megtudja venni a lakást és persze a berendezéseket, bútorokat. Munkanélküli is volt, akkor is szüleink támogatták, fizették a rezsijét, miegymást. Egy ideig egyedül élt, eközben kijárt hozzánk, mikor kell valami akkor jók a szülők ugye....valami pesti nővel jött össze, eleinte csak találkozgattak majd a nő bátyámhoz költözött. Idővel kijártak hozzánk ,de nem sok köszönet volt benne : veszekedés, kiabálás, üvöltözés...és hazugságok tömkelege nekünk és ők is egymásnak. Hányszor lebuktak : volt hogy a bátyám a lakásban azt mondta pénteken dolgozott azért nem jött ki segíteni, kint az udvaron meg a nője azt mondta dehogy volt dolgozni, otthon volt. És mennyi ilyen "lebukás" volt részükről, nem tudom mért kellett hazudni. Mikor evvel a nővel volt akkor is lett egy csomó adósága. amit persze megint szüleink fizettek ki. Bátyám szinte semmit nem hozott össze élete során magától, mindig csak kapott, ezt szokta meg évtizedek során, és ő sajnáltatta magát hogy milyen beteg, hogy dolgoznia kell, és a többi. De inni azt tudott, és nem csak nálunk,otthon is. Nője mesélte nem egyszer, hogy munkából hazafelé felhívta telefonon és már a hangján hallotta hogy részeg, és mikor hazaért részegen feküdt az ágyon. Úgy hogy nem az apu a hibás abban hogy iszik, ivott magától is, mondta is ha nem adunk akkor vesz a boltban. Alkoholizmusa csakis magának köszönhető, nem kényszerítette senki hogy igyon, én nem iszom, nem dohányzom, pedig százszor több okom lenne rá mint a bátyámnak akinek semmi gondja baja az életben, van lakása, nője,munkahelye. Hétköznap mért rúgott be, akkor nem volt ott az apu, mert a nője azt szajkózta mindig hogy az apu miatt lett újból alkoholista. Nekem nem volt rokonszenves a nője,hamiskásnak láttam, és két éve be is olvastam nekik levélben akkor egy évig nem hogy nem jöttek ki hozzánk,de még telefonon sem köszöntötték anyut ,aput születés, névnapkor, húsvétkor, karácsonykor....fájt az igazság amit szemükbe vágtam. Milyen "nyálas" volt a nője , így mamika, úgy papa . Azt mondta, ha a bátyámat elhagyja, akkor velük továbbra is tartja majd a kapcsolatot, erre már most szeptemberben még telefonon sem köszöntötte anyut. Most azt se tudjuk mi van velük, mert bátyám azt mondta elválnak,de még ott lakik,nincs hová mennie, de az is lehet együtt vannak..engem aztán egy fikarsznyit sem érdekel mi van vele, velük....Hazudtak nekünk egymásnak is, bátyám egy közösségi oldalon azt írta anno hogy "nyitott kapcsolatban" élnek...hát ennyit az erkölcsi felfogásukról. És a közösségi oldalán olyan nedéses írásai vannak hogy röhejesek, miközben a valóságban teljesen más. Üvöltözött az utcán, magából kikelve, anyuékat elmondva mindenfélének, meg hogy még a temetésükre sem jön el, és rohadjanak meg, stb....fel sem fogta mennyi fájdalmat, szomorúságot okozott szüleinknek, tetteivel, szavaival, pedig egész életében támogatták,segítették, és ők a rosszak. Számomra rég "meghalt" a bátyám, csak fájdalmat okozott mindig, és én is hányszor segítettem, anyagilag is,hiszen anno kölcsönadtam megtakarított pénzemet neki, ő meg soha semmit nem tett értem. Mindezeket azért írtam le, mert az éremnek két oldala van, és nem úgy vannak a dolgok ahogy bátyám beállítja, mutatja, a másik oldalnak is fel kell szólalnia, hogy tisztább lehessen a kép. Ez év júliusától nem volt meglátogatni a szüleit , még anyu névnapján sem jött ki, és telefonon sem hívja őket, élnek, halnak e...és ő a "szegény szerencsétlen elhagyott" ugye....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése