2017. október 11., szerda

Makovics János : Előbújás napja alkalmából anno Népszabaságbeli írásom

Makovics János : Előbújás napja ( Népszabadság írásom anno )

Rejtőzködő melegek

Minden szakkönyv, külföldi és belföldi egyaránt, azt írja, hogy a lakosság 5-10 százaléka homoszexuális. Ha a számok mögé nézünk, szembe kell néznünk azzal, amit nem akarunk tudomásul venni, mert ha az emberek nem akarnak tudni valamiről, akkor úgy tesznek, mintha nem tudnának róla. Persze azért mégiscsak tudják, csak magukba rejtik.
Öt-tíz százalék nem tűnik soknak, de nézzük, mit jelent ez egy adott közegben. Vegyünk egy átlagos magyar falut, ahol 2500 serdült ember lakik. A ki- és beköltözés mára olyan méreteket öltött, hogy ebből az átlagos falusi is csak alig pár százat ismer. Még azok sem tudnak mindent, akik a "falu szájának" számítanak. Ha a becslések fölső értékét vesszük alapul, akkor az adott faluban 250 (!) meleg ember él! Kétszázötven meleg ember egy viszonylag kis közösségben. Ijesztő és elgondolkodtató. Az emberben önkéntelenül felmerül a kérdés, vajon hol vannak, miért nem látjuk, miért nem ismerjük őket. Pedig nyilván nap mint nap találkozunk velük az utcabeliek, a munkatársak, a jó ismerősök között, csak éppen nem tudjuk róluk, hogy ők azok, mert okkal titkolják. Legalább 125-en még a becslések alsó határai szerint is. Egy kis faluban minimum 125 ember, aki más, aki ismeretlen ismerős. Az esetek nagy részében bizony meglepődnénk, ha megtudnánk, hogy ez vagy az meleg. Nemcsak agglegényekről, egyedül élőkről, hanem házas, családos emberekről is. Lehet, hogy szépen, rendezett körülmények közt élnek, s mély titokban, valahol a családtól távol találják meg a szexuális örömöt. Sokkal kevesebb agglegényt, egyedül élőt ismerünk, mint ahány melegnek kell a látókörünkben lennie. Nagyon sokan lehetnek tehát a latens, rejtőzködő, házasságban élő melegek.
Száz-valahány ember, aki valóban és teljes mértékben a saját neméhez vonzódik, róluk álmodik, álmodozik, ábrándozik, s igazából velük szeretne élni, de nem mer, mert ellene fordulna a külvilág is és szűkebb környezete is.
Száz kettős életet élő ember, akit rákényszerített a világ, hogy hazudjon, képmutató és megalkuvó legyen, s úgy éljen, ahogy neki nem "természetes". Ki tudja, miféle belső lelki válságokon mennek keresztül ezek az emberek, akik amúgy nagyon sikeresek és népszerűek is lehetnek, sőt a melegek között talán többen is vannak ilyenek, mert sebezhetőségük érzékennyé teszi őket mások szenvedései iránt. De a siker és a népszerűség addig tart, amíg a rejtőzködésük sikeres. Amikor kiderül, hogy melegek, minden más megvilágításba kerül, elszürkülnek az érdemek s az erények, s már semmi más nem számít, csak az, hogy az illető meleg. Meleg! Úristen, és ezt szerettük, ebben bíztunk! Egy ilyenben?! Elenyészik a tisztes múlt, sötétlik a jövő.
Bár ma már valamelyest könnyebb a melegek helyzete, de alapvetően nem változott semmi. Faluhelyen nyíltan felvállalni a melegséget, ma is egyenlő az erkölcsi öngyilkossággal. Aki ezt teszi, gúny és megvetés tárgyává teszi magát mindörökre. Addig jó nekünk, amíg nem tudjuk legjobb barátunkról, szomszédunkról, hogy meleg. Mert lehet, hogy akkor összedőlne bennünk egy világ, megrendülnénk liberalizmusunkban, keresztényi szeretetünkben, esetleg kiderülne, hogy csak odáig tartott a szeretet, a megértés, a tolerancia. Könnyebb elvontan és általában elfogadni a melegséget, mint konkrétan szembesülni a ténnyel, hogy akit ismerünk és szeretünk, meleg. Bizony, nehéz ezt feldolgozni és elfogadni, mert ilyenkor félelmeink és beidegződéseink beállnak a józan ész helyébe.
Azért vannak már kivételek, akik félig-meddig felvállalják másságukat, de ezek többnyire a társadalmi normáktól nagymértékben független emberek, akik másoknál kevésbé kiszolgáltatottak. Nem találkoznak nap mint nap olyan sok értetlen emberrel, nem dolgoznak olyan munkahelyeken, olyan főnökökkel, olyan elvárások között, ami az életüket pokollá tenné. Attól még messze vagyunk, hogy egy egyszerű "munkás" is büszkén felvállalja, felvállalhassa másságát. De akik megtehetik, hogy nyíltan melegek legyenek, azok tegyék meg. Nemcsak önmaguk miatt, hanem a többiek miatt is, hogy egyszer majd ők is megtehessék, hogy ők is kiszabaduljanak a rejtőzködés kényszeréből, a kiszolgáltatottságból.
Kis falu - száz-kétszáz meleg. Ismeretlen ismerősök. Köztünk élnek, s nem tudjuk róluk, amit tudnunk kellene, s talán addig jó, nekünk és nekik is. De mégsem jó, mert hamis, képmutató világ az ilyen, s mindaddig, amíg hamisság vesz körül bennünket, nem lehetünk nyugodtak és őszinték, mert mi magunk is megalkuvók vagyunk.

Makovics János
író

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése