Makovics János : Szeretni ( Poet.hu )
https://www.poet.hu/vers/235725
2018. április 28., szombat
2018. április 25., szerda
Makovics János : A régi Kesztölc - Fotókiállítás ( Kesztölc.hu )
Makovics János : A régi Kesztölc - Fotókiállítás ( Kesztölc.hu )
http://kesztolc.hu/kesztolci-hirek/v/a-regi-kesztolc---fotokiallitas/
http://kesztolc.hu/kesztolci-hirek/v/a-regi-kesztolc---fotokiallitas/
2018. április 15., vasárnap
2018. április 12., csütörtök
2018. április 8., vasárnap
Makovics János : Megint egy halál
Makovics János : Megint egy halál
Egy ismerősöm autóbalesetben elhunyt : fiatalabb volt mint én. És dühöngök, káromkodok...mért ő, aki egézséges volt, életkedvű, vidám...mért nem én voltam akkor és ott hogy engem ütött volna el az a autó. Bárcsak helyet cserélhettünk volna, úgy meghaltam volna helyette...nincs igazság...aki élni szeretne eltávozik, elragadják tőle az életet, aki meg halni vágyik, itt marad, még ha hívja is a halált.
Megint egy "értelmetlen" halál, és nehéz hinni bármely istenség jóságában, mikor ....
Nap mint nap úgy fekszem le, bárcsak reggel ne kelnék már fel....de sajnos rám virrad az új nap .... de tudom, előbb utóbb úgyis elmegyek, és már biztosra veszem majd a dolgot.
Ahogy Márai Sándor írta : Nézz a szemembe istenem ,mért csináltad ezt velem ?
Megint egy halál....és nem az enyém, sajnos.
2018. április 4., szerda
Makovics János : Odakint tavaszodik
Makovics János : Odakint tavaszodik
Hosszabbak immár a nappalok.
Éjszakák ,holvilágos romantikája
időnéként rámtalál, és mint veszett
árnykép, tolva emlékképeinek ráncait,
gyülemlik gennyes sebbként ott valami.
És fakad - töredezik mint olvadó jég,
s ráncok sávjaiban hullik esőként a
meghalt remény, mely tudja, hiú
ábránd minden igaz hitvallás, és hiába
tavaszodik odakint, itt belül marad az
örök, fagyos, zúzmarás didergető tél.
Hosszabbak immár a nappalok.
Éjszakák ,holvilágos romantikája
időnéként rámtalál, és mint veszett
árnykép, tolva emlékképeinek ráncait,
gyülemlik gennyes sebbként ott valami.
És fakad - töredezik mint olvadó jég,
s ráncok sávjaiban hullik esőként a
meghalt remény, mely tudja, hiú
ábránd minden igaz hitvallás, és hiába
tavaszodik odakint, itt belül marad az
örök, fagyos, zúzmarás didergető tél.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)