Egy ismerősöm autóbalesetben elhunyt : fiatalabb volt mint én. És dühöngök, káromkodok...mért ő, aki egézséges volt, életkedvű, vidám...mért nem én voltam akkor és ott hogy engem ütött volna el az a autó. Bárcsak helyet cserélhettünk volna, úgy meghaltam volna helyette...nincs igazság...aki élni szeretne eltávozik, elragadják tőle az életet, aki meg halni vágyik, itt marad, még ha hívja is a halált.
Megint egy "értelmetlen" halál, és nehéz hinni bármely istenség jóságában, mikor ....
Nap mint nap úgy fekszem le, bárcsak reggel ne kelnék már fel....de sajnos rám virrad az új nap .... de tudom, előbb utóbb úgyis elmegyek, és már biztosra veszem majd a dolgot.
Ahogy Márai Sándor írta : Nézz a szemembe istenem ,mért csináltad ezt velem ?
Megint egy halál....és nem az enyém, sajnos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése